Egy paprikás családban ha ültetni, kapálni vagy vetni kellett, a munka szigorú törvénye mindenkire vonatkozott. Még a csecsemőt nevelő fiatal anyákra is. Olyan lelkiismeretességgel és szorgalommal gondozta egyszerre családját és a rábízott földet, hogy azt bármelyik modern, karrierépítésre és gyereknevelésre koncentráló asszonytársa megirigyelhetné...

A szakemberek, a Paprikaföldolgozó Vállalat s a szövetkezet is a kinemesített csípősségmentes fajtákat részesítették előnyben, néhány konzervatív tag azonban megmaradt a maga egyéni művelésre vállalt parcellájában az erős fajtánál, mivel megítélésük szerint az felelt meg a minőség, a koraiság és főleg a megszokottság igényeinek.

Fatuskóba mélyedést vájtak, ebbe járt bele a lábbal hajtott törőfej. Ez volt a "külü". 100 lökés, öt-hatszori fölöntés, szitálás és kész is az 1 kiló félédes tört paprika! Egy paprikakülű naponta 5-6 füzért dolgozott föl, 15-20 kg tört paprika került ki belőle. A külűzést erős legények végezték: ráálltak a bakra és lábbal hajtották a törőfejet, úgy mondták: táncolnak rajta...

A szegedi konzerv-tyúkpörköltet leginkább a Szovjetunióban kedvelték, míg a saját levében főtt tyúkhús az NDK-ban volt igazán népszerű. A pörkölt- és pacalkonzervek, leveskockák, ételízesítők ma is az egykori SZEPA utódvállalatának fő profiljához tartoznak.

A paprikás település lakói úgy építkeztek, hogy ahogy az paprikás mesterségük szempontjából a legideálisabb volt. Kertjük teljes benapozására törekedtek, így házukat a telek északi végére húzták fel. Szellős, déli tornácaikon, az eresz alatt pedig ínycsiklandón sorakoztak a száradó paprikafüzérek...

A múlt rendszer szürke kulisszái között egy átlagos vasárnapon húsleves, rántott hús vagy csirkepaprikás került az asztalra. A kockás terítős, házias illatoktól terhes, hangulatos éttermek látogatásánál azonban sokkal jellemzőbb volt az ebéd otthoni elkészítése...

Szép játékát sem sajnálta senkitől; nélküle már nem is tudtak volna elképzelni egy húsvéthétfői, egyetemes locsolást. Víg volt a hangulat ilyenkor egész nap, megöntöztek minden nagylányt és menyecskét kivétel nélkül, apám húzta a nótát végig a falun, egyik jókoma pedig hordozta a nagyhasú gipsznyulat a megszolgált kétfilléreseknek.

Augusztus elején a paprikaföldek termései már egyre intenzívebben növekednek, pirosodnak is. Augusztus végére pedig a paprikaérés folyamata be is fejeződik: kezdődhet a szedés. A növény fajtája és alapvető szükségletei mindig nagy jelentőséggel bírnak, de nem feledkezhetünk meg az időjárás szeszélyeiről sem.

Az ültetés május közepétől egészen június 13-ig (Szent Antal napjáig) elhúzódhatott. Úgy tartották, munkavégzés közben az ültetők nem alhatnak el, még az ebéd utáni pihenés során sem. Ha ugyanis a paprikaültetőt elnyomja az álom, a palánta feje is lebillen. „Elalszik”, kókadt lesz, nem fejlődik belőle erős növény.

Ugye, mindenki emlékszik a korábbi rádiókabaré-cikkekre? A Pesti paprika mostani cikke sem marad el az előző hat epizód szellemiségétől: Az 1950-es évek végének sajátos hangulatát együtt jellemzi a humor, a kritika, a politikai állásfoglalás és persze a csípős paprika egyedi értelmezése.

A 20. század elején jó néhány, méltán híres piac működött Szegeden. Ezek közül kettőn árulták pirosló portékájukat az éles eszű és pergő nyelvű paprikakofák. A barátságos, ám ügyesen üzletelő, kosarak vagy mérleg mellett üldögélő asszonyokat mindkét téren paprikaillat lengte körül, és ízes, szögedi dialektusban köszöntötték a járókelőket, pletykálkodtak a szomszédaikkal.

A szlogen Mr. Kuczor Mihály Pálhoz, a Somogyból San Fransiscóba emigrált fűszerkereskedőhöz köthető, aki a 20. század elején, a nyugati parton paprikát is forgalmazott. Vállalkozása és kijelentése nyilvánvalóvá teszi a paprikás arculat és Szeged kapcsolatát.

A Rádió "Pesti Paprika" c. kabarésorozatában a ’paprika’ és a ’fűszer’ kifejezések teljesen új értelmet nyertek. A pesti paprika ugyanis régebbi fűszer a szegedinél, egyidős a pesti polgárral. Termőtalaja az aszfalt, de megterem a kávéházak cigarettafüstös levegőjében is.

Szeged sikeres paprikakereskedője - Szeredai József - olyannyira fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy terméke minőségi, hogy elszánt kijelentései sértették a konkurenciát. "Kalocsai paprikát nem tartunk, az valamivel olcsóbb, de silányabb is" - tette közzé árjegyzékében. A vége aztán egy szaftos bírósági per lett...

Az ifjú Kotányi már egészen zsenge korában távoli tájak népéről, vidékéről és konyhájáról ábrándozott. Utóbbi különösen megragadta a képzeletét, elgondolta, milyen jó lenne, ha mindenki hozzáférne a világ összes fűszeréhez. 14 évesen pedig fogta magát, és gyalogszerrel indult Bécsbe, hogy a kereskedelem terén jártasságot szerezzen.

1920 június 4-e a magyar történelem egy különösen fekete napja volt. A versailles-i döntés a mindennapi élet számos területén zavart, működésképtelenséget okozott. Többek között a fűszerpaprika-termelő szegedi tájkörzet sem mentesülhetett a hatása alól.

A nyári munkák között nagy arányban jelenik meg a kapálás. A paprika munkás növény, sok törődést igényel, rendszeres gondozása „derékszögű”, hajlott háttal végzendő, megerőltető feladat. A második kapáláson, melyre aratás után került sor, a család minden tagja részt vett.

A Magyar Rádió 1958-ban nagy sikerű kabarésorozatot sugárzott, melynek Pesti paprika volt a címe. A humoros szövegek a ’paprika’ és a ’fűszer’ kifejezéseknek egészen új értelmet adnak. A kabaréest konferansziéja szerint a pesti paprika régebbi fűszer a szegedi paprikánál, egyidős a pesti polgárral. Termőtalaja az aszfalt, de megterem a bérházak lakásaiban, a hivatalok aktaporos szobáiban is...

A zsenge paprikapalánták szabadföldbe való kiültetését alapvetően egy – szeszélyes és könyörtelen – tekintély irányította: az időjárás. Mivel pedig az időjárás viselkedését sem pontosan megjósolni, sem befolyásolni nem lehetett, az ültetők saját és felmenőik megfigyeléseire voltak kénytelenek hagyatkozni.

Bálint Sándor mindig hangsúlyozta a paprika erős kötődését Szeged városához. „Szeged városának nevétől a paprika szinte elválaszthatatlan. Szemléletes hasonlat szerint a paprika igazán Szeged vére, amely közvetlenül vagy közvetve élteti ennek a nagy magyar városnak népét, táplálja gazdasági életét.”

A fűszer a néphit részévé vált, úgy tartották, pálinkába áztatva „minden nyavalyát eredményesen kúrál”. Lázrohamok esetén például 7 paprikamagról kellett inni, „hiszen a hideglelés is éppen 77-féle”. Segítségül hívták rovarcsípések vagy vágott sebek esetében is.

A Magyar Rádió 1958-ban nagy sikerű kabarésorozatot sugárzott, melynek Pesti paprika volt a címe. A humoros szövegek a ’paprika’ és a ’fűszer’ kifejezéseknek egészen új értelmet adnak. A kabaréest konferansziéja szerint a pesti paprika régebbi fűszer a szegedi paprikánál, egyidős a pesti polgárral. Termőtalaja az aszfalt, de megterem a bérházak lakásaiban, a hivatalok aktaporos szobáiban is...