A késő reneszánsz és barokk művészet (1550-1800) állandó kiállítása 250 év művészetét tekinti át az 1600 körüli évek Bécsben, Prágában készült manierista alkotásaival kezdődően. A 17. századot hazai egyházi emlékek, fa epitáfiumok, síremlékszobrok, az Árpád-házi szentek magyar ruhás ábrázolásai képviselik, majd ezt követően a tárlat a barokk kor kastélykultúráját idézi fel.

A jelenlegi időszak bezártsága a rengeteg nehézség mellett teret és lehetőséget ad arra is, hogy a megszokott élethelyzeteket újratervezzük, valamint a folyamatosan körülöttünk lévő embereket újra megismerjük. Ennek egyik legszebb terepe a családban lévő erő megtapasztalása. A folyamatos napi rutin leegyszerűsíti a családtagok közötti kapcsolatot. Apró pillanatok, gyorsan elhangzó mondatok mellett megyünk el, amelyekre már nem is figyelünk oda. A koronavírus okozta zárás azonban akaratlanul is egymás felé fordítja az embereket, családtagokat. A pillanatok megmaradnak, a mondatok szöveggé formálódnak.

A 2002-ben megnyílt kiállítás az 1890-es évektől, a nagybányai művésztelepet alapító nemzedék (Hollósy Simon, Ferenczy Károly) művészetétől tekinti át az 1940-es évek közepéig a magyar képzőművészeti élet legfontosabb irányzatait.

A Magyar Nemzeti Galéria – Szépművészeti Múzeum Digitális Múzeum programja bemutatja a Változatok a realizmusra – Munkácsytól Mednyánszkyig című kiállítás virtuális kiállítóterét.