A századelő pezsgő, intellektuális Kolozsvárját és Cholnoky Jenő ott töltött alkotóéveit mutatja be a Magyar Földrajzi Múzeum legújabb időszaki kiállítása. A tárlat a dinamikusan fejlődő, polgárosodó „Kincses Város” kulturális virágkorába kalauzolja el a látogatókat, bemutatva a neves földrajztudós 1905-ös érkezését követő, pályája csúcspontját jelentő kolozsvári egyetemi munkásságát.

A 20. század hajnalán Kolozsvár nem csupán Erdély legjelentősebb városa volt, hanem a szellemi és tudományos megújulás dinamikusan fejlődő, új központja. A Ferenc József Tudományegyetem, a virágzó színházi élet, a kávéházakban formálódó élénk közélet, valamint a Sétatér árnyas sétányai egy öntudatos, polgárosodó közösség otthonául szolgáltak.

Ebben az időszakban a gótikus és barokk emlékek tőszomszédságában szecessziós és eklektikus paloták sora épült, jelzéséül annak, hogy a „Kincses Város” egyszerre őrzi hagyományait és nyitott a modern kor kihívásaira.

Ebbe a pezsgő, intellektuális környezetbe érkezett meg 1905-ben a 35 esztendős Cholnoky Jenő. A nemzetközi tapasztalatokkal – köztük egy nagyszabású kínai kutatóúttal – rendelkező, kiváló előadókészségű földrajztudós a kolozsvári egyetem földrajzi intézetének élére állt.

Kolozsvári katedrája nemcsak szakmai pályájának csúcspontját, de életének talán legkreatívabb korszakát is jelentette. A Magyar Földrajzi Múzeum időszaki kiállítása ebbe a korszakba kívánja elkalauzolni az érdeklődőt.