Aranyszínű szoboralak fogadja az Andrássy út járókelőit: egy életnagyságú figura ül a Magyar Képzőművészeti Egyetem főbejáratának lépcsőjén. Mihály, Strobl Alajos egykori szoboralakja több mint száz év után tért vissza – ezúttal nem bronzból, hanem a legmodernebb digitális technológiával, 3D nyomtatással született újjá.

A különleges installáció a A halhatatlanság forrása – Strobl Alajos (1856–1926) című kiállítás egyik emblematikus eleme: egyszerre idézi meg a magyar szobrászat legendás mesterének örökségét, és mutat rá arra, hogyan őrizhető meg, értelmezhető újra egy történeti műalkotás a 21. század technológiáival.

A látványos aranyszobor már az első pillanattól megszólította a várost: a járókelők megállnak előtte, fotózzák, az Andrássy úton haladó autók pedig lelassítanak mellette.

„Amikor Mihály leült a lépcsőre, azt vettem észre, hogy az Andrássy úton lelassítanak az autók. Akkor tudtam, hogy megszületett az a kapcsolat a város és a szobor között, amit szerettünk volna létrehozni” – mondja Erős Apolka szobrászművész, a kiállítás egyik kurátora.

„Szobrászt hirdessünk a szobrával!”
A projekt ötlete Erős Apolka szobrászművész, a kiállítás egyik kurátorának koncepciójából született.
„Strobl Alajos köztéri szobrai között élünk. Ezek az alkotások ma is meghatározzák Budapest arculatát. Nem szerettem volna egy egyszerű táblával vagy grafikai megoldással felhívni a figyelmet a kiállításra. Szobrászt hirdessünk a szobrával!” – mondja Erős Apolka.

Az eredeti elképzelés szerint a fennmaradt Strobl-szoboralak került volna vissza ideiglenesen az egyetem főbejáratához. Amikor ez a terv a célegyenesben akadályba ütközött, megszületett az új ötlet:„Akkor kiprinteljük Mihályt!”
A váratlan fordulatból végül a Strobl-évad egyik legkülönlegesebb vállalkozása lett.

48 darabból állt össze Mihály új teste
A 3D nyomtatott szobor pontos méret- és formai mása annak a bronzfigurának, amely a Mechwart-emlékmű fennmaradt, a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény kertjében álló alakja.

Strobl Alajos az 1913-ban felavatott emlékműhöz a Ganz-gyár dolgozóit kérte fel modellnek. Az ülő figura modellje Pospischil Mihály öntőmunkás volt.

A rekonstrukció első lépése a fennmaradt szobor digitális beszkennelése volt. Az így létrejött virtuális szobortestet a szakemberek úgy bontották fel, hogy az egyes részek 3D nyomtatással elkészíthetők, majd összeilleszthetők legyenek.

A végeredmény:
• 48 különálló 3D nyomtatott elem
• 6 különböző nyomtató
• két hét folyamatos gyártás
A szobor összeállítása az Epreskertben, Strobl egykori műtermének helyszínén zajlott.
„Különleges élmény volt, hogy a digitális pontfelhőből létrejött szobor éppen abban a térben kapott újra testet, ahol Strobl annak idején maga mintázta Mihály alakját” – fogalmaz Borovi Dániel kurátor.

Az epreskerti várúr új vendége
Mihály visszatérése különösen szimbolikus a Magyar Képzőművészeti Egyetem számára. Strobl Alajos több mint négy évtizeden át tanított az intézmény jogelődjén, és az Epreskertben olyan különleges művészi világot teremtett, amelyben a szobrászat egyszerre volt mesterség, oktatás és ünnep.

Kortársai nem véletlenül nevezték „epreskerti várúrnak”. A legenda szerint reggelente kürtszó köszöntötte érkezését, történelmi jelmezes estélyeket rendezett, tanítványai pedig gyakran a múlt nagy korszakainak szereplőiként jelentek meg az Epreskertben.

„Strobl Alajos nemcsak kiváló szobrász volt, hanem különleges atmoszférateremtő is. Az Epreskertben olyan világot hozott létre, ahol a művészet közösségi élmény, látvány és ünnep volt. A jubileumi év egyik célja, hogy ezt a szellemiséget a mai közönség számára is átélhetővé tegye” – mondja Dr. Erős István, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora.

A Strobl-évad vezetője, Fehér Ildikó művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem általános rektorhelyettese szerint a jubileumi év lehetőséget ad arra, hogy Strobl életművének kevésbé ismert rétegei is új figyelmet kapjanak.„Strobl Alajos életműve jóval több, mint néhány ikonikus köztéri szobor. A kutatások során újra felfedezett alkotások, a műhelyvilág dokumentumai és az Epreskert története mind azt mutatják, hogy egy rendkívül gazdag, ma is inspiráló örökséggel állunk szemben. A Strobl 170 Jubileumi Évad célja, hogy ezt az örökséget minél szélesebb közönség számára hozzáférhetővé tegye.”

Aranyban születik újjá a halhatatlanság
Mihály aranyszíne sem véletlen választás: egyszerre utal Strobl látványos, ünnepi művészi világára és a kiállítás címének gondolatára.
Az arany a maradandóság, a bölcsesség és a halhatatlanság jelképe – így a több mint százéves szoboralak új megjelenése egyszerre múltidézés és kortárs művészeti gesztus.

Egy túlélő szoboralak új otthona
Az eredeti Mechwart-emlékművet 1913-ban avatták fel. Strobl Alajos a Ganz-gyár dolgozóit kérte fel modellnek, így született meg az emlékmű központi jelenete.

A második világháború pusztítása során a szoborcsoport szinte teljesen megsemmisült. Egyetlen alak maradt fenn épségben: Pospischil Mihály figurája.

A szobrot 1970-ben állították fel újra a Ganz egykori öntödéjében megnyílt Öntödei Múzeum kertjében. Ma azonban a múzeum zárva tartása miatt csak kívülről látható.

Most Mihály újra közönség elé került – ráadásul oda tért vissza, ahol Strobl művészi világa megszületett.

A halhatatlanság forrása – Strobl Alajos (1856–1926)
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Strobl 170 Jubileumi Évadjának kiemelt eseménye az A halhatatlanság forrása – Strobl Alajos (1856–1926) című kiállítás.

A tárlat több mint 45 alkotáson keresztül mutatja be a magyar szobrászat egyik legnagyobb alakjának életművét. A látogatók olyan művekkel is találkozhatnak, amelyek hosszú időn keresztül rejtve maradtak, illetve amelyek Strobl-alkotásként csak a közelmúlt kutatásai során kerültek azonosításra.