A tárlat első fele a bútorokról szól, majd továbblépve a motívumok egyéni, festői feldolgozása látható. Ezután eljuthatnak a játékok szobájába, ahol memóriajátékokat, társasjátékot, forgatható térbeli formákat láthatnak az érdeklődők. A válogatás a mesékkel zárul, amelyek lapozható könyv formájában tekinthetők meg az intézmény honlapján.
A közel hét év 25 szezonját egy bevezetőben lehetetlen számba venni, de a „leg”- ek feltoluló emlékfoltjai mégis alkalmasak az önreflexióra. A Műcsarnok háromféle szellemi mozgásvektor metszéspontja. Ezek közül a közönség és a művész randevúja az első, a legfontosabb.
A tárlat három jelentős, száz éve született művésznek állít emléket. Lukács Margit, Mészáros Ági és Tolnay Klári izgalmas, színes, sokszor zaklatott életútja példaértékű az utókor számára.
Liebmann Béla és Enyedi Zoltán fotóiból látható válogatás a szegedi Fekete házban. A „Csongrád megye XX. századi fotós krónikásai” című tárlaton az 1940-es évektől egészen a ’80-as évekig láthatunk fényképeket, melyek központi témája a diktatúrák időszaka. A képeken megjelennek a kor diktátorai, politikusai és a mindennapi élet pillanatai is.
Wosinsky Mór 1854-ben született Tolnán. Alsóbb iskoláit itt és Kalocsán végezte, majd a pécsi papnevelde hallgatója lett. Történeti érdeklődése és a régészet iránti vonzalma később, fiatal káplán korában kezdett kibontakozni. Kutatásának támogatója a felvilágosult gondolkodású, európai hírű bibliofil tudós, Apponyi Sándor gróf volt.