A hatvanas évek közepén az akkor Filmművészeti főiskolás Kardos Sándor – ma nemzetközi hírű, Kossuth-díjas operatőr – elhatározta, hogy fényképész mester édesapjától örökölt, több ezer fotóból álló gyűjteményét kiegészíti újabbakkal. Elkezdte gyűjteni a fotókat ismerősöktől és ismeretlenektől.
A Magyar Nemzeti Múzeum a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója alkalmából kiállítást rendez az 1920-ban elszakított országrészek kulturális, művészeti kincseinek fotóiból. A tárlat a nemzeti összetartozást is szimbolizáló múzeum kerítésén a járvány miatt csak ősszel valósulhat meg.
A nagy háború alapjaiban változtatta meg a hátországban élők mindennapjait, átalakult a falu társadalma, felborultak a nemi szerepek. A férfiak a szántóföldek után a lövészárkokban találták magukat, a harcok során pedig addig elképzelhetetlenül távoli vidékekre is eljutottak. A kiállítás alapszínei, a szürke és vörös árnyalatai azt az idegenszerűséget és éles váltást ragadják meg gondolati síkon, amelyet a háború alatti években átéltek az emberek.
A Szombathelyi Képtár nemzetközi művészeti kiállítása korunk sürgető kérdéseivel, a klíma, a környezet és a természet védelmével foglalkozik. Az alkotások bolygónk szépségére és sebezhetőségére összpontosítanak. A kiállított művek a festészeti technikák széles választékát vonultatják fel.
E múzeum nemcsak hazánk, de Közép-Európa egyetlen önálló vegyészeti múzeuma. Elhelyezésére a Várpalota Tóterén álló középkori, nagyrészt romos Thury György várat jelölték ki. E döntés legfőbb indoka az volt, hogy Várpalota egyrészt a hazai vegyipar egyik legnagyobb vidéki centrumában fekszik, másrészt földrajzilag is kedvező helyen, a 8-as számú főközlekedési útvonal mentén található, Budapestről könnyen megközelíthető.