A hatvanas évek közepén az akkor Filmművészeti főiskolás Kardos Sándor – ma nemzetközi hírű, Kossuth-díjas operatőr – elhatározta, hogy fényképész mester édesapjától örökölt, több ezer fotóból álló gyűjteményét kiegészíti újabbakkal. Elkezdte gyűjteni a fotókat ismerősöktől és ismeretlenektől.
A pesti és vidéki színjátszás a 19. század második felétől külön utat járt be. A korszak elején a Nemzeti Színház példája hatalmas lendületet adott a vidéki városok színházépítési törekvéseinek, valamint a színházigazgatók és színészek művészi célkitűzéseinek. Később azonban a centrum színjátszása egyre nagyobb távolságba került.
A visegrádi királyi palotát a 14. századi magyar Anjou uralkodók: I. Károly és I. Lajos emelték székhelyükön, Visegrádon. A Várhegy lábánál, a Dunaparton álló hatalmas palota fényűzően berendezett termeit díszes cserépkályhák fűtötték, az udvarokat és kerteket pompás gótikus csorgókutak ékesítették. A palota mellé a 15. század elején Zsigmond király ferences kolostort építtetett.
A kiállítás Molnár Farkas, az építészként és a pécsi bauhäuslerek egyikeként számon tartott művész-polihisztor életművének képzőművészeti szegmensét kísérli meg bemutatni. Természetesen a teljesség igénye nélkül, viszont koncentrálva az újonnan előkerülő, eddig jórészt ismeretlen művekre. Így minden bizonnyal a képzőművész Molnár Farkas munkásságának mindeddig legtöbb művet felsorakoztató áttekintése jön létre.
A XIX. században épült ház, mely nevét egykori, megfeketedett festéséről kapta, története során jelentős szerepet játszott Szeged politikai és irodalmi életében. A múzeum gondozásába 1980-ban került. Jelenleg a Szeged társadalomtörténetét bemutató állandó kiállítás tekinthető meg az épületben; de a Fekete Ház alkalmanként időszaki kiállításokkal is szolgálja közönségét - leginkább történeti, ipartörténeti, irodalomtörténeti témákban.