Az összeállítás fókuszában a zenei műfajok (operett, sanzon, tánczene, katonadal, korai dzsessz, magyar nóta, népzene – kiemelten a Patria sorozatának néhány lemeze –, klasszikus zenei hanganyagok) állnak, de prózai hangdokumentumok (mesék, korai kabarék, klasszikussá vált jelenetek) is helyet kaptak a válogatásban.
A középkor hajnalán, amikor különböző eredetű és kultúrájú népek váltották egymást a Kárpát-medencében, az írott források elsősorban a férfiak világáról, a háborúskodásokról emlékeztek meg, a nők csaknem teljesen láthatatlanok maradtak. Régészetileg azonban sokszor éppen a nők sírjai azok, amelyek látványosabbak, gazdagabbak és színesebbek, mint a férfiak temetkezései.
A tárlat három jelentős, száz éve született művésznek állít emléket. Lukács Margit, Mészáros Ági és Tolnay Klári izgalmas, színes, sokszor zaklatott életútja példaértékű az utókor számára.
Festmények a falakon, szobrok a műtermekben, kísérleti installációk a folyosókon – megnyílik a nyilvánosság előtt a Magyar Képzőművészeti Egyetem rejtett világa. A Képző tanév végi kiállításain a hallgatók legfrissebb munkái lepik el az egyetem ikonikus tereit, amelyek ilyenkor valódi mini galériákká alakulnak. Az érdeklődők nemcsak kész műveket láthatnak, hanem bepillantást nyerhetnek abba is, hogyan gondolkodik és alkot a következő kortárs művészgeneráció.
A Néprajzi Múzeum Magyarország egyik legrégibb kulturális intézménye, mely 1872-ben a Magyar Nemzeti Múzeum egyik osztályaként alakult meg. Első gyűjteménye Xántus János kelet-ázsiai kollekciója volt, majd az 1880-as évektől a magyar nép kultúrájának eltűnőben lévő tárgyi világa került a kutatók érdeklődésének homlokterébe, de nem szűnt meg a szomszédaink, a rokon népek és a távoli kontinensek tárgyi világa és életmódja iránti érdeklődés sem.