A tárlat első fele a bútorokról szól, majd továbblépve a motívumok egyéni, festői feldolgozása látható. Ezután eljuthatnak a játékok szobájába, ahol memóriajátékokat, társasjátékot, forgatható térbeli formákat láthatnak az érdeklődők. A válogatás a mesékkel zárul, amelyek lapozható könyv formájában tekinthetők meg az intézmény honlapján.
A hatvanas évek közepén az akkor Filmművészeti főiskolás Kardos Sándor – ma nemzetközi hírű, Kossuth-díjas operatőr – elhatározta, hogy fényképész mester édesapjától örökölt, több ezer fotóból álló gyűjteményét kiegészíti újabbakkal. Elkezdte gyűjteni a fotókat ismerősöktől és ismeretlenektől.
Az összeállítás fókuszában a zenei műfajok (operett, sanzon, tánczene, katonadal, korai dzsessz, magyar nóta, népzene – kiemelten a Patria sorozatának néhány lemeze –, klasszikus zenei hanganyagok) állnak, de prózai hangdokumentumok (mesék, korai kabarék, klasszikussá vált jelenetek) is helyet kaptak a válogatásban.
Balázs János az első jelentős cigány származású magyar festő. Mondanivalója a világ számára teljesen egyetemes. A magánya, kirekesztettsége nem elsősorban származása, inkább személyiségéből fakadt, így munkássága nemcsak a cigány származásúaknak, de mindenki számára érthető, elgondolkodtató, befogadható.
Az intézményt az 1899-ben megalakult Békéscsabai Múzeumi Egyesület hozta létre. A gyűjteményfejlesztés kiterjedt a régészet, a néprajz, a képzőművészet, a történeti emlékek, a numizmatika, az iparművészet, a természetrajz, valamint a paleontológia területére is.