A kiállítás Molnár Farkas, az építészként és a pécsi bauhäuslerek egyikeként számon tartott művész-polihisztor életművének képzőművészeti szegmensét kísérli meg bemutatni. Természetesen a teljesség igénye nélkül, viszont koncentrálva az újonnan előkerülő, eddig jórészt ismeretlen művekre. Így minden bizonnyal a képzőművész Molnár Farkas munkásságának mindeddig legtöbb művet felsorakoztató áttekintése jön létre.

A Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményei három fontos csoportból tevődnek össze: régészeti leletekből, a várostörténet tárgyi anyagából és képzőművészeti alkotásokból. Több mint negyvenezer évesek a legrégebbi leletek. Egy újkőkori edény a termékenység-istennő képmását hordozza, egy bronzkori harang alakú edény gyönyörű formájával és dús díszítésével tűnik ki. A gazdag bronzkori anyagot agyagból készült gyermekjáték-edénykék, vallásos célra használt agyagtárgyak s egy bronzcsésze képviselik. Vaskori a kelta, immár fazekaskorongon készült urna, s a rómaiak közelségét mutatják az eraviszkusz edények.