Balázs János első kiállítása 1971-ben nyílt Salgótarjánban, amire nem ment el, mondván, hogy a képeket már úgyis ismeri. A közönség ezután gyorsan felfigyelt rá, 1972-ben már dokumentumfilmet is készítettek róla, később saját kiadásban megjelentette verseskötetét Füstölgések címmel. A hirtelen jött népszerűség megviselte, életének utolsó éveit ágyhoz kötve, lebénultan töltötte.
Habár múzeumunk jelenleg zárva tart, egy képzeletbeli túrára invitáljuk Önöket a mesék nyomában, az Egymásra hangolva című bábkiállításon, ahol a Magyar Nemzeti Galéria és a hetvenéves Budapest Bábszínház gyűjteménye találkozik.
A tárlat érdekessége, hogy csak a virtuális térben létezik, egy program segítségével alakították ki a kiállítóteret és rendezték be azt a múzeum munkatársai: Korompai Balázs, Ősz Attila és Váradi Katalin. A program a szabad barangolás mellett lehetőséget ad vezetett útvonal bejárására is.
A kiállítás Molnár Farkas, az építészként és a pécsi bauhäuslerek egyikeként számon tartott művész-polihisztor életművének képzőművészeti szegmensét kísérli meg bemutatni. Természetesen a teljesség igénye nélkül, viszont koncentrálva az újonnan előkerülő, eddig jórészt ismeretlen művekre. Így minden bizonnyal a képzőművész Molnár Farkas munkásságának mindeddig legtöbb művet felsorakoztató áttekintése jön létre.
Intézményünk Országos Színháztörténeti Múzeumként alakult 1952. november 2-án. Első székhelyéről, az V. kerület Petőfi Sándor utca 2. szám alatti házból 1954-ben költözött át jelenlegi épületébe, az I. kerület, Krisztina körút 57. szám alatt álló egykori Áldássy-palotába. Ugyanebben az évben nyitotta meg első állandó kiállítását is "A magyar színészet hősi harca, 1790-1849" címmel.