2019. november 8-án kereken száz éve lesz annak, hogy nincs köztünk a híres cukrász, csokoládégyár-tulajdonos, Gerbeaud Emil (1854–1919), aki elévülhetetlen érdemeivel nemzetközi hírnevet és elismerést szerzett a magyar cukrászatnak és édesiparnak.

A Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumában 2019. december 9-én megnyíló időszaki kiállítással a sokak számára talán kevésbé ismert újkőkori világába szeretnénk betekintést nyújtani a főváros körzetében eddig napvilágra került eredmények bemutatásával.

Cholnoky Jenő, egyik legsokoldalúbb földrajztudósunk, akinek 2020 nyarán ünnepeljük születése 150. évfordulóját, igen határozott nézetet vallott a geográfia és a grafika kapcsolatát illetően, miszerint „nem lehet jó geográfus az, aki nem tud rajzolni”. A kiállítás erre a gondolatra fűződik fel, körbejárva a földrajz és rajz kapcsolatát, kísérletet téve arra, hogy bemutassa, mit, hogyan és miért rajzoltak a 19-20. századi nagy geográfusaink.

Ki ne szeretne végig vonulni életében legalább egyszer a vörös szőnyegen? Ki ne álmodna arról, hogy olyan fogadtatásban részesül, mint egy államfő? Most mindezt megtapasztalhatja az, aki január 23-a és május 31-e között ellátogat a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba, ahol egyedülálló nemzetközi protokoll kiállításon vehet részt.

MattisTeutsch János (1884–1960) munkássága a huszadik század első évtizedeinek expresszionizmusával összefüggésben vált ismertté. A brassói művészt az első világháború idején Kassák Lajos fedezte fel a magyar avantgárd számára, grafikái meghatározták a budapesti MA folyóirat arculatát, és Kassák önálló kiállításokon is szerepeltette alkotásait.

A geo­met­ri­kus abszt­rak­ció a pécsi évek­től kezd­ve meg­ha­tá­ro­zó ki­fe­je­zé­si mód Major Ka­mill fes­té­sze­té­ben, ami­hez szel­le­mi ins­pi­rá­ci­ót adott az ókori Kelet egyik leg­is­mer­tebb írá­sos em­lé­ke, a Gil­ga­mes eposz. Az ék­írá­sos agyag­táb­lá­kon fenn­ma­radt tör­té­net nem­csak ver­bá­lis ere­jé­vel, hanem pik­to­gra­fi­kus je­lek­ből és szim­bó­lu­mok­ból álló vi­zu­á­lis rend­sze­ré­vel is máig nagy ha­tást gya­ko­rol a mű­vész­re. Major agyag he­lyett ne­he­zeb­ben meg­mun­kál­ha­tó fa­táb­lák­ba vési ki re­li­ef­je­it, ame­lye­ken a for­mák rit­mu­sa mel­lett fon­t

Lovas Kata kedvenc időtöltését, a varrást választotta hivatásának. 1973-ban szerzett diplomát textil üzemmérnökként. Viseletekkel a Fiatalok Népművészeti Stúdiójában kezdett el foglalkozni.