A ló háziasítása alapvető jelentőséggel bírt az emberiség történelmében. Ez tette lehetővé a szárazföldek belsejének benépesülését, a szabad nomád életforma elterjedését. Forradalmasította a közlekedést, a szállítást, a vadászatot, a hadviselést, és nem utolsósorban a földművelésben is hasznosították a ló erejét.

A kiállítás olyan utat jár be, amely többféle aspektusból – földrajzi, időbeli és antropológiai szempontból is – vizsgálja a délkelet-ázsiai textilek kódjait, így a textilek rituális szerepének és mintarendjének bemutatásától kezdve az egyes népcsoportok jellegzetes viseleteinek és textiltípusainak ábrázolásán keresztül ismertet meg hiedelemvilágukkal, ünnepeikkel és szokásaikkal.

„Bizony mindenki fél attól, hogy borzalmas ráolvasásokkal megátkozzák” - írta idősebb Plinius, közel kétezer éve. Azt, hogy a rómaiak Pannoniában sem voltak biztonságban a gonosz varázslatoktól, mi sem bizonyítja jobban, mint három, a közelmúltban, Óbudán megtalált, ólomlapra karcolt és sírok között elásott átokszöveg.

Az erényöv használatának eredete a közhiedelem szerint a keresztes háborúk korába nyúlik vissza, és célja az asszonyi hűség kikényszerítése, biztosítása volt.

A különleges anyagban látható ausztrál vérbosszú cipőtől a japán getáig, indiai faszandáltól a gyöngyös hanti női cipőig, sziú mokaszintól a kalocsai mester által készített rózsás női cipőn át a kínai lótuszcipőig közel háromszáz pár izgalmas lábbeli.

Az illusztráció nemcsak ábrázolja, hanem bizonyos mértékig kiegészíti a szöveg tartalmát. Békés Rozi rajzaiban nagy hangsúlyt helyez a szituációk, a karakterek ábrázolására, valamint az érzelmek kifejezésére.

A több mint 10 000 darab tárgyból és dokumentumból válogatott gyarapodás a fenntartó személyében és az örökségvédelmet oly erőteljesen átalakító jogszabályi környezet változásai közepette is töretlenül végzett, szakmai feladatokat Kecskeméten túl is jócskán nyújtó közgyűjtemény gyakran kulisszák mögött folytatott tevékenységének sikerét bizonyítja.