A szakrális helyek kialakításánál jól nyomon követhető, hogy az építtető közösségek mindig törekedtek arra, hogy az épületegyüttest minél díszesebbé, teljesebbé tegyék. A kálvária és a kápolna együttese jól szolgálta a közösség szakrális igényeit. Kiemelt ünnepi alkalmak voltak a kereszt, kálvária felállításának évfordulói, a nagyböjt pénteki napjai, de leginkább a nagyhét. Gyakran innen indult a nagyszombati feltámadási körmenet, a kápolna fogadta be a szent sírt.

A skanzenben a 20. század első felére jellemző uradalmi gépszínek mintájára épült, új kiállítóhely létesült, amelyben megcsodálható a közel 30 darabból álló mezőgazdasági gépgyűjtemény. Az Emlékparkban már korábban látott, restaurált példányok mellett újak is bekerültek a gyűjteménybe.

A XX. század első felében városaink közül Szegednek volt legnagyobb tanyai népessége: 1930-ban tízezer tanyán több mint 45 ezer ember élt. Ezek a tanyák belterjesen gazdálkodó, 10-15 holdas homoki kisparaszt gazdaságot képviseltek. A kiállításon látható tanyatelek, az épületek jellege és elhelyezése a XIX. és XX. század fordulójára jellemző.