A szakrális helyek kialakításánál jól nyomon követhető, hogy az építtető közösségek mindig törekedtek arra, hogy az épületegyüttest minél díszesebbé, teljesebbé tegyék. A kálvária és a kápolna együttese jól szolgálta a közösség szakrális igényeit. Kiemelt ünnepi alkalmak voltak a kereszt, kálvária felállításának évfordulói, a nagyböjt pénteki napjai, de leginkább a nagyhét. Gyakran innen indult a nagyszombati feltámadási körmenet, a kápolna fogadta be a szent sírt.

A bencések által lakott kolostor a vele egybeépült templommal a középkori Magyarország egyik legjelentősebb építménye volt az Alföldön. Világi kegyurai - a Bór-Kalán nemzetség tagjai - jelentős tisztségeket viseltek a királyi udvarban és az egyházban is.

1890-ben már vicinális vasutak is behálózták az Alföld térségét, de a Duna-Tisza közén egyetlen, a településeket összekötő kiépített állami út sem volt. Ennek a hiánynak a pótlására a kereskedelemügyi miniszter kezdeményezte 1893-ban állami utak építését.

Már gyermekkorunktól izgatja mindannyiunk fantáziáját a jurtáikkal, nyájaikkal vándorló, vitéz és rettenthetetlen ősmagyarok romantikus képe, amit Feszty Árpád és társai nagy kifejezőerővel örökítettek meg a körképen. Mi mindebből a néhol szikárabb, néhol viszont számunkra már tényszerűségében is mesés valóság? Hogy festhetett egy nomád honfoglaló tábor a valóságban?