Az épület hátsó helyiségében bognár dolgozott. Ez a mesterség a kovács társszakmája, hiszen a kocsi és szekér készítésében összedolgoztak, kiegészítették egymás munkáját. E két műhely melletti helyiségben szíjgyártó szerszámok és míves kivitelű lószerszámok láthatók. Ipartörténeti ritkaság egy vászonra festett olajkép, amely 90-100 éve egy szegedi mester cégére volt.

1890-ben már vicinális vasutak is behálózták az Alföld térségét, de a Duna-Tisza közén egyetlen, a településeket összekötő kiépített állami út sem volt. Ennek a hiánynak a pótlására a kereskedelemügyi miniszter kezdeményezte 1893-ban állami utak építését.

A XX. század első felében városaink közül Szegednek volt legnagyobb tanyai népessége: 1930-ban tízezer tanyán több mint 45 ezer ember élt. Ezek a tanyák belterjesen gazdálkodó, 10-15 holdas homoki kisparaszt gazdaságot képviseltek. A kiállításon látható tanyatelek, az épületek jellege és elhelyezése a XIX. és XX. század fordulójára jellemző.

A szakrális helyek kialakításánál jól nyomon követhető, hogy az építtető közösségek mindig törekedtek arra, hogy az épületegyüttest minél díszesebbé, teljesebbé tegyék. A kálvária és a kápolna együttese jól szolgálta a közösség szakrális igényeit. Kiemelt ünnepi alkalmak voltak a kereszt, kálvária felállításának évfordulói, a nagyböjt pénteki napjai, de leginkább a nagyhét. Gyakran innen indult a nagyszombati feltámadási körmenet, a kápolna fogadta be a szent sírt.