Már gyermekkorunktól izgatja mindannyiunk fantáziáját a jurtáikkal, nyájaikkal vándorló, vitéz és rettenthetetlen ősmagyarok romantikus képe, amit Feszty Árpád és társai nagy kifejezőerővel örökítettek meg a körképen. Mi mindebből a néhol szikárabb, néhol viszont számunkra már tényszerűségében is mesés valóság? Hogy festhetett egy nomád honfoglaló tábor a valóságban?

A halászatnak az utóbbi évtizedekig szerepe volt a csongrádiak életében. A halászok a "Belsőváros"-nak nevezett folyóparti városrészben laktak. Ugyancsak itt éltek a tiszai hajósok, hajóépítő ácsok és a kubikosok is, akik földnélküliek voltak, vagy kevés szőlő- és veteményföldet bírtak.

A községháza a falu igazgatását irányító elöljáróság és a képviselőtestület székháza volt. Rendszerint a falu közepén, a templomhoz közel építették. A szabadtéri gyűjteménybe a Tömörkény községben 1895-96-ban épített községházát telepítették át.