Szentes a XX. század első felében harmincezres népességű dél-alföldi mezőváros volt. 1930-ban lakosságának több mint egyharmada élt tanyákon. A szentesi tanya szemtermelő és állattartó, külterjes gazdaságtípust képvisel.

A szakrális helyek kialakításánál jól nyomon követhető, hogy az építtető közösségek mindig törekedtek arra, hogy az épületegyüttest minél díszesebbé, teljesebbé tegyék. A kálvária és a kápolna együttese jól szolgálta a közösség szakrális igényeit. Kiemelt ünnepi alkalmak voltak a kereszt, kálvária felállításának évfordulói, a nagyböjt pénteki napjai, de leginkább a nagyhét. Gyakran innen indult a nagyszombati feltámadási körmenet, a kápolna fogadta be a szent sírt.

A bencések által lakott kolostor a vele egybeépült templommal a középkori Magyarország egyik legjelentősebb építménye volt az Alföldön. Világi kegyurai - a Bór-Kalán nemzetség tagjai - jelentős tisztségeket viseltek a királyi udvarban és az egyházban is.

A gazdag leletanyag és az építmények makettjéből felépített kiállítás bemutatja a honfoglaló magyarok történetével kezdődő és Szer mezőváros pusztulásával (1956) végződő hét évszázadot -természetesen a monostor térségére koncentrálva.