Együtt lehet érezni egy pedofillal? Indokolja valakinek a tetteit a traumatikus gyerekkor és a segítség hiánya? Van-e döntése annak, aki ördögnek született? És mennyire várjuk el egy regénytől, hogy társadalmi felelősséget vállaljon? A Dunaújvárosban született Böszörményi Márton Fenevad című regénye (2026) a Könyves Magazinnál május 18-án a hét könyve lett. A téma időszerű és megkerülhetetlen, megírása bátor és felkavaró vállalkozás, ugyanakkor az író kimelte, hogy regénye nem traumairodalom, hanem traumamegelőző irodalom.

„Nehéz elfogadni, hogy a gonosznak emberarca van. És még nehezebb belátni, hogy az ember a Föld legveszedelmesebb állata. Böszörményi Márton fenevadja is ember, bármennyire szeretnénk szörnyet csinálni belőle. Egy fantazmagóriákra szűkült elme, egy perverzió rabja, egy névtelen férfi az általános iskola menzájáról. És éppen ettől lesz ez a történet mellbevágó és felejthetetlen: mert arra emlékeztet, hogy az emberiség legkegyetlenebb ragadozója sosem egy ellenséges faj, hanem mindig önmaga volt. Ma sincs ez másképp. Modern fenevadakat mind ismerünk - ha nem is közvetlenül, de a hírekből, a hallgatásokból, a félrenézésekből. A világban t ovábbra is tombol a ragadozók és prédák harca, és a legnagyobb veszélyben ma is az ártatlanok, a kiszolgáltatottak vannak: az ember falja fel saját gyermekeit.

Böszörményi Márton megrázó regénye az emberiség egyik legnagyobb tabujának, a pedofíliának a mélyére ás. Betekintést enged egy torzult psziché működésébe, és könyörtelen pontossággal rajzolja fel a gonosz anatómiáját. Tizenhárom hosszú mondatban meséli el, hogyan lesz az áldozatból elkövető, a kiszolgáltatottból szadista zsarnok. De miért is olvassunk szörnyűségekről? Mert a szembenézés bátorság. A leleplezés erő. És mert a gonosz ellen csak úgy küzdhetünk, ha merjük megismerni."