A Kiscelli Nyomda című állandó kiállítás a fővárosi nyomdászat 19-20. századi történetét mutatja be, többek között olyan egyedülálló darabokkal, mint a budai Szentháromság-szobrot ábrázoló réz-nyomólap, az Egyetemi Nyomda betűkészlete vagy a Landerer és Heckenast Nyomdából származó Columbia-nyomdagép, amelyen a 12 pontot és Nemzeti dalt nyomtatták.

A nagy háború alapjaiban változtatta meg a hátországban élők mindennapjait, átalakult a falu társadalma, felborultak a nemi szerepek. A férfiak a szántóföldek után a lövészárkokban találták magukat, a harcok során pedig addig elképzelhetetlenül távoli vidékekre is eljutottak. A kiállítás alapszínei, a szürke és vörös árnyalatai azt az idegenszerűséget és éles váltást ragadják meg gondolati síkon, amelyet a háború alatti években átéltek az emberek.

A kiállítás azoknak a színészeknek a munkásságával foglalkozik, akik az alapítás óta ebben az elismerésben részesültek. Több szempontból vizsgálja a 2000-ben, Schwajda György által alapított Nemzet Színésze kitüntetés szerepét.. A felvetett kérdések arra fókuszálnak, hogyan váltak a cím viselői a kulturális emlékezetünk részévé, és hogyan emlékezik a közönség a színművészekre.

A kiállítás középpontjában a zsidó tér és idő fogalma áll. A tárlat elején és végén látható, két hatalmas „idő- és tér-henger” közel azonos típusú tárgyakon keresztül mutatja be a zsidó naptár (vagyis idő) illetve a diaszpóra kultúrájának (vagyis tér) világát. Mindeközben a kiállítás koncepciója magához a múzeum épületéhez is szervesen kapcsolódik.