Bálint Sándor nevét nem véletlenül ismeri jól a magyar és a nemzetközi tudományos közélet. A „legszögedibb szögedi” kifejezés, amivel a kutatót illetni szokták, érzékletesen jelzi, hogy Bálint Sándor érdeklődésének középpontjában Tisza menti szülővárosa állt. Eredményei ma is alapvető jelentőségűek a művészettörténet, a néprajztudomány, szűkebb értelemben pedig a folklorisztika és a népi vallásosság kutatása területén. Mai cikkünkben 1980. május 10-én bekövetkezett halálára emlékezünk.


Életrajzi adatok

Bálint Sándor egy alsóvárosi paprikatermesztő család szülötte, 1904. augusztus 1-jén jött a világra. Édesapját korán elvesztette, édesanyja, Kónya Anna, nagy áldozatok árán nevelte fel. A közeg, amibe beleszületett, egész életét meghatározta. Később így nyilatkozott: „Én abból élök, amit életömnek az első tíz esztendeiben ott – persze tudattalanul, de mégis nagyon érzékönyen, ott, Alsóvároson átéltem.”

A középiskolát és az érettségit a szegedi piaristáknál teljesítette, felsőfokú tanulmányait pedig a – Kolozsvárról Szegedre települt – Ferenc József Tudományegyetemen folytatta. Magyarország első néprajzi tanszékének munkájába, mely itt létesült 1929-ben, már a kezdetektől bekapcsolódott. Egyetemi tanárrá 1947-ben nevezték ki, 1945 és 1948 között pedig a Demokrata Néppárt színeiben országgyűlési képviselő volt.

Mindez – valamint a népi vallásosság szenvedélyes kutatása – természetesen megakasztotta előmenetelét a kommunista hatalomátvétel után. Tanítási jogát elvesztette, 1966-ban kénytelen volt nyugdíjba vonulni.


Bálint Sándor és a szegedi paprika

Ahogy alsóvárosi közege egy életre meghatározta a szakralitáshoz való viszonyát, úgy kötötte eltéphetetlenül a szegedi paprikához is. Édesanyja ügyesen kereskedő paprikakofa volt, egyik rokona, az élelmes Ágnes néni, pedig Móricz Zsigmond Paprikaszagú levegőben című novelláskötetben is megjelenik.

Bálint Sándor legátfogóbb, paprikatörténeti munkájának egyértelműen 1962-es monográfiáját tekinthetjük, mely A szegedi paprika címet viseli. A kötet foglalkozik a növény elnevezésével, szegedi elterjedésével, de részletes információkat tartalmaz a paprika termeléséről, őrléséről, értékesítési lehetőségeiről, sőt a kapcsolódó fogyasztási szokásokról is.

Bálint Sándor mindig hangsúlyozta a növény erős kötődését Szeged városához. „Szeged városának nevétől a paprika szinte elválaszthatatlan. Szemléletes hasonlat szerint a paprika igazán Szeged vére, amely közvetlenül vagy közvetve élteti ennek a nagy magyar városnak népét, táplálja gazdasági életét.”


A fénykép a szegedi néprajzi tanszék megemlékező írásának illusztrációja.