Az Örökségünk című állandó kiállítás Tolna megye nyolc évszázadának történetébe enged betekintést. Az alsó korszakhatár az államalapítás időszaka, a felső az 1848-49-es forradalom és szabadságharc. Nem merev cezúra ez, hiszen Kossuth forradalma csak politikatörténeti szempontból mérföldkő, a gazdaság- és társadalomtörténet nem ismer ilyen éles választóvonalakat. A polgárosodás évszázadokon átívelő folyamat, az iparosodással érkező új világban pedig még sokáig megőrződik a múlt: szokásaiban és tárgyi kultúrájában egyaránt.

A látványtárban időutazásra várjuk az érdeklődőket, melynek során a 20. század modernizációjára jellemző tárgyaktól elindulva haladunk vissza az időben, eljutva végül a bronzkor emberét körülvevő világig. Kiemelt célunknak tekintjük az e tájon élt emberek sajátos kultúrájának megismertetését, rámutatva arra, hogy a tömegtermelés kialakulása előtt kézművességen alapuló, egyedi tárgyak sokasága szolgálta az itt élő emberek ünnep- és hétköznapjait.

Amikor az idelátogató az állomásról a város felé tartott, hamarosan megpillanthatta a zsinagóga mór stílusú épületét. A zsidóság nagyobb számban a XIX. század közepén jelent meg Szekszárdon, s hamarosan fontos szerepet vívott ki magának a város gazdasági életében: nem véletlen tehát, hogy az 1897-es templomavatáson a megye és a város valamennyi fontos személyisége képviseltette magát. A zsinagóga avatásakor még üresen állt az a szomszédos telek, ahol ma a múzeum épülete emelkedik, létrehozásában Wosinsky Mórnak meghatározó szerep jutott.

A pincemúzeum múzeumpedagógiai foglalkoztató, mely három egységből áll: előadóterem, kézműves foglalkozások foglalkoztató tere, valamint a pince végén három időkapu, honfoglalás kori, római és őskori műtárgymásolatokkal, korhű ruhákkal berendezve.