Az 1996-ban nyílt kiállítás sétára invitálja a látogatókat a századfordulós Szekszárd világát idéző díszletek - óriás méretű fényképek, enteriőrök - és tárlók között. A kiállítás a város hangulatát egy oly’ korszakban ragadja meg, amikor Szekszárd jelentős előrelépést tett az urbanizáció területén, s ugyanakkor mégis megmaradt bortermelő kisvárosnak.

Amikor az idelátogató az állomásról a város felé tartott, hamarosan megpillanthatta a zsinagóga mór stílusú épületét. A zsidóság nagyobb számban a XIX. század közepén jelent meg Szekszárdon, s hamarosan fontos szerepet vívott ki magának a város gazdasági életében: nem véletlen tehát, hogy az 1897-es templomavatáson a megye és a város valamennyi fontos személyisége képviseltette magát.

A zsinagóga avatásakor még üresen állt az a szomszédos telek, ahol ma a múzeum épülete emelkedik, létrehozásában Wosinsky Mórnak meghatározó szerep jutott. Életének, tudósi és papi pályájának egyes állomásait tablónkon villantjuk fel.

A Selyemtenyésztési Felügyelőség épülete mellett elhaladva az egykori látogató figyelmét a Kaszinó Bazár épületcsoportja vonja magára. A városias hangulatú, Jugendstil elemekkel díszített bazári·sor az egykori városkép meghatározó eleme volt, kiállításunknak pedig talán leglátványosabb egysége. A bazársoron öt üzlethelyiség kapott helyet: patika, divatáru-, szatócs-, óra-ékszer bolt és egy fotóműterem. Ezek árukészletét a korabeli sajtó reklámhirdetései alapján válogattuk össze.

A Garay tér 1898-ban - Garay János szobrának felállításákor - nyerte el mai arculatát. Ekkorra a tér jobb oldalán már mai formájában állt az a szálloda, amelyet 1893-ban a kor egyik legnevesebb építésze - Lechner Ödön - tervei alapján építettek át.

A református negyeden keresztül haladva, a dombok közé érve jutunk el a katolikus Remete-kápolnához, amit egy XVIII. század eleji pestisjárvány után fogadalomból építettek. Búcsúját szeptember 8-án, Mária születésnapján tartja: ekkor az ország számos pontjáról zarándokolnak ide katolikus hívők. A búcsús jelenetben egy szentkép- és egy mézeskalács-árúst, valamint egy sváb férfit, egy sióagárdi menyecskét és egy cigányasszonyt mutatunk be.

A kiállítást az 1914 augusztusából származó - a "boldog békeidők" végére utaló - mozgósítási plakát zárja.