2020.10.14.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Harmonika és háztűznéző

2020.08.18.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Nem túl "rózsás" a paprika helyzete

2020.07.30.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Ha paprikaültetőt elnyomja az álom, a palánta feje is lebillen

2020.07.23.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Karrier-tangó

2020.07.16.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Azok a hosszú láncba fűzött, csörgős, piros paprikacsövek...

2020.07.08.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Szegedet a paprika helyezte földünk térképére

2020.06.30.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Utasok, vendégek, családtagok és a forradalmi kritika

2020.06.22.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Szegedi contra kalocsai paprika: még a bíróság sem tudott dönteni

2020.06.15.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Kotányi János, a fűszerfejedelem

2020.06.09.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Darabokban a szegedi paprikatermelő tájkörzet

2020.06.04.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

A paprika gondozása "derékszögű" feladat

2020.06.04.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Ismét megnyitott a röszkei Paprika Múzeum!

2020.05.27.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Végállomás: villamosút a Pesti paprikából

Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum - Röszke
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum
Cím: 6758, Röszke II. kerület, 50/B.
Telefonszám: (62) 272-788, (30) 371-8044
Nyitva tartás: Ideiglenesen zárva.
2020.10.14.
PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum
hír, Magyarország, néprajz, Szeged
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Egy alkalommal már közöltünk szöveget a Sanctus Mychaeltől Szeged-Szentmihályig című, szentmihályi helytörténeti kiadványból. A színes, érzékletes életképek miatt viszont ennél többet is tervezünk: Havi rendszerességgel sorozatot indítunk a mindennapi élet szentmihályi epizódjairól.
Szentmihályi életképek


A szentmihályi legényélet. Harmonika és locsolkodás

A következő szöveget az Egy szentmihályi asszony emlékei ünnepekről és hétköznapokról című fejezetből közöljük. Az emlékek között megelevenedik a hölgy édesapjának fiatalkora, szülei házasságkötése:

„Apám (Ifj. Varga Imre, 1911-1955) legényélete, a munkától eltekintve, vidáman telt. Ahogy az apja ereje csökkent, ő helyt állt az apjáért is a dologban. Nagyon tisztelte és becsülte az apja ezért. Sokkal több szabadságot és zsebpénzt élvezhetett, mint a lányok, s ezt a lányok is természetesnek vették.

Egyik külföldi üzleti út alkalmával fiuknak teljesítették a szíve vágyát, hoztak neki egy osztrák, gombos harmonikát. Alighogy a kezébe kapta, szinte máris tudott rajta játszani, pedig egy gomb kétfélét szólt aszerint, hogy kifelé vagy befelé adta neki a levegőt. Baráti köre csaknem a teljes falura kiterjedt. Szép játékát sem sajnálta senkitől; nélküle már nem is tudtak volna elképzelni egy húsvéthétfői, egyetemes locsolást. Víg volt a hangulat ilyenkor egész nap, megöntöztek minden nagylányt és menyecskét kivétel nélkül, apám húzta a nótát végig a falun, egyik jókoma pedig hordozta a nagyhasú gipsznyulat a megszolgált kétfilléreseknek. (Ezt a szokást megőrizték egészen 1950-51-ig, úgyhogy még én is láthattam anyám bosszankodását miatta.)


Kommendált házasság, találkozó a paprikafüzérek között

Apámnak, a 27 éves legénynek kommendálnak egy „jóravaló, rendes” lányt. Így mondta a gűgyű; ma már jólszituáltnak ferdítik el az egyenesebb értelmű szavakat. Feketeszéli hajadon, és csak 17 éves. Tiszta életű, és szereti a munkát; a követasszony igazat mondott. Jött-ment a terv a leendő nászuramék között: had nézze meg a vőjelölt a mátkát mint paprikafüzér-felvásárló. Ami szintén nem nagy lódítás volt, hiszen valóban szoktak ők felvásárolni tanyai kistermelőktől is.
Rövid ideig udvarolt Apám Anyámnak, de elég ideig ahhoz, hogy a „küvetasszon” megkapja a megszolgált piros papucsot. Apámnak tetszett a lány, Anyám pedig a saját gondolatainak fölébe helyezte apjának-anyjának jóindulatú akaratát. Nagyszüleim is követték a világ rendjét, beköltöztek a városba. Szegedi lakosok lettek, így biztosíthattak fiuknak viszonylagos önállóságot, maguknak pedig némi nyugalmat."

Deme Ágnes néprajzkutató