2026. január 11. vasárnap
Ágota
2026.01.10.
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
A zsidótörvények idején is termékeny Mohácsi Jenő regénye a Hegedű és koldusbot (1942), amelyben a 19. századi magyar zsidó művészeti és kulturális élete egyik kulcsfigurájának, Petőfi barátjának, Rózsavölgyi Márk (1788-1848) hegedűművésznek az életét dolgozta fel. A Múlt és Jövő kiadásában olvasható ez a majdnem feledésbe merült munka.
„Ébredj föl, vén muzsikus, vén barátom, Hadd busúljunk, lelkesedjünk nótádon, Olyan istenigazában tudtad te, Hogy hol fekszik a magyarnak a szive, A magyarnak a szive.” – írta Petőfi Sándor 1848-ban a balassagyarmati hegedűművész, Rózsavölgyi Márk (Rosenthal Markusz) halála felett búsulva. Rózsavölgyi a magyar verbunkos zene, a csárdás és a romantika korának egyik jelentős alakja. Számos népszerű magyar táncdarab szerzője. Petőfi jó barátja emléke megkopott, de Mohácsi Jenő (1886–1944) magyar író és zenetörténész leporolta emlékét és könyvet írt róla. Először a Magyar Nemzet folyóirat jelentetett meg belőle kilenc részletet, majd ezt követően jelent meg a Hungária kiadónál. Mohácsi a Nyugat köréhez tartozva, maga is a modern magyar irodalom létrehozói közé tartozott írásaival. Közérthető szépirodalmi műveinek legkiemelkedőbb darabja került a könyvesboltok polcára.
Műve érzékletesen mutatja be Rózsavölgyi Márk életének főbb eseményeit, művészi pályáját és küzdelmeit. Címe utal arra a kettősségre, amely Rózsavölgyi életét jellemezte: a művészi sikerek és az anyagi nehézségek váltakozására. Mohácsi Jenő műve nem csupán életrajzi regény, hanem egyben korrajz is. Nagyon jól mutatja be a reformkori Magyarország társadalmi, művészeti, kulturális és zenei életét, valamint a népi élet egyes szegmenseit is.
A Mohácsi-könyv a gyermekkorral indult. A nélkülöző zsidó családból származó kisfiú már korán megmutatja zenei tehetségét. A hegedű nemcsak öröm, hanem egyben a megélhetés eszköze. Az ifjú bejárta az országot. Sokszor valóban koldusbotra jutott. Sohasem adta fel a reményt. Sok más cigány, magyar, zsidó család zenei tehetségének rögös útját járta ő is. Rózsavölgyi a pályája során a magyar, osztrák, cseh stb. zenei hagyományokból, de kiemelten a verbunkosból, csárdásból merített. Sőt, végül hozzájárult annak kibontakozásához.
A mű érzékletesen írja le, hogyan gyűjtötte és dolgozta fel a népi dallamokat, miként formálja át azokat saját szerzeményeiben. A népzenekutatók és népzenegyűjtők, a néprajzosok bizonyára nagy fejbólogatások közepette olvassák a sorokat, ahogy a zenész az Ipolyság, Nyitra, Bakony stb. rögös útjain zötykölődve, faluhelyen megszállva igyekezett menteni a múlt halálra ítélt zenei örökségét. A regény hangsúlyozza Márk szerepét abban, hogy a magyar zene elismertséget szerezzen nemcsak hazájában, hanem a Habsburg Birodalom más területein is. Fellépet magyar településeken, de Bécsben is. Gyakran szembesült az előítéletekkel, anyagi nehézségekkel és a kortárs zenei élet intrikáival. Mindezek ellenére kitartóan dolgozott, írt, sáros utakon járta a Kárpát-medencét. Mára már mesebeli magyar világot sikerült elénk varázsolnia Mohácsinak. Az akkor élt emberek számára borzasztóan nyomasztó osztrák világ mára megszépülve, irigylése méltó 19. századi nagyságok időszakát tárja elénk. Nem csuda, hogy Rózsavölgyi a magyar (zenei) kultúra rabjává, de egyben napszámosává lett a romantika korszakában. Sok elkötelezett értelmiségi sorsa köszön vissza. A kor szinte minden meghatározó alakja felmerült, mint a magyar kultúra, művészet iránytűje (Liszt, Vörösmarty, Kisfaludy stb.).
A regény nem csupán Márk művészi pályáját, hanem magánéletét is bemutatja. Megismerhetjük családja iránti mély szeretetét, hűségét, valamint azokat a személyes tragédiákat, amelyek egész életét végigkísérik. A folyamatos anyagi gondok, a társadalmi kirekesztettség, valamint a művészi elismerésért folytatott harc mind-mind hozzájárulnak személyiségének formálódásához. A regény végén Rózsavölgyi Márk már elismert zeneszerzőként és hegedűművészként jelenik meg. Művei a magyar zenei élet meghatározó részévé váltak. A regény záró gondolata, hogy a magyar zene, kultúra ügyéért hozott áldozatoknak példaként kellene szolgálniuk a későbbi nemzedékek számára. Vagyis a két világháború közötti közélet számára is ezeknek a példáknak kellene szem előtt lebegniük.
A korabeli irodalmi kritikák idézésével, majd Kőbányai János utószavával végződő könyv lényegében Mohácsi irodalmi nagyságának, a romantika korának és a zsidóság asszimilációs törekvéseinek, sikereinek, majd azok megtörésének összevetése. Az Utószó – A csárdás megalkotója és népe a reformkortól az Auschwitzba tartó vonatig című írása jól és érzékletesen mutatja be azt a nagy fáradtsággal és hosszú évtizedeken át elért célt, a zsidóság asszimilációját, ami 1938-től darabokra hullik. Mohácsi egyfajta mementót is állít ezzel a könyvvel. Magyarok és zsidók egymásra találása után a zsidótörvények kora egy sikeres társadalmi megbékélést és folyamatot annulált. Mohácsi Jenő műve érzékletesen mutatja be Rózsavölgyi Márk életének nehézségeit, művészi küzdelmeit, valamint azt a kitartást és elhivatottságot, amellyel a magyar zene ügyét szolgálta. A regény egyszerre szól egy kivételes egyéniség sorsáról és a magyar zenei kultúra fejlődéséről. Rózsavölgyi Márk története példázza, hogy a tehetség, a szorgalom és az önfeláldozás képes áttörni a társadalmi és anyagi korlátokat, még akkor is, ha az elismerésért és a megélhetésért folyamatosan küzdeni kell. Mohácsi Jenő regénye nemcsak egy nagy művész életét tárja az olvasó elé, hanem hiteles képet ad a 19. századi Magyarország társadalmi és kulturális viszonyairól is, kiemelve a magyar zene és a népi hagyományok szerepét a nemzeti identitás formálásában.
Kőbányai János kiadói munkásságának köszönhető, hogy a Múlt és Jövő Kiadó az elfeledésre ítélt, de a magyar irodalom, a zsidó kultúra szempontjából jelentős személyiségek, művek végül méltó formában újraolvashatóak, megismerhetőek. A kiadónak köszönhetően most két elfeledett alkotó életével ismerkedhetünk meg. Mohácsi írása és Rózsavölgyi életei rehabilitációja méltó kötésben kerülhet a kezünkbe a könyv által. Az elfeledett Rózsavölgyi mellett a deportálásban elhunyt, derékba tört karriert maga mögött hagyó Mohácsi Jenő emléke számára is kárpótlás e kiadvány.
A kiadvány igényességét fokozza, hogy zenei melléklettel is rendelkezik. Hét darab Rózsavölgyi-csárdás (Egyesülünk, Debreceni csárdás, Ellenzéki kör, Húzd rá, Népies csárdás, Parádi magyar, Serkentő.) (zenei rendező: Sebő Ferenc; előadják: Székely Levente – hegedű, Árendás Péter – brácsa, Szabó Dániel – cimbalom, Pandák Viktor – bőgő) és Petőfi Sándor Rózsavölgyi halálára c. verse (1848) megzenésítve (Lantos Iván) is megtalálható QR-kódok alatt. Hasonlóan a Múlt és Jövő: Rózsavölgyi Márk-estje (a Rózsavölgyi szalonban, 2021. november 5., Sólyom András filmje) is előhívható az Internet videómegosztó felületéről. Valódi zenei csemege, líra a próza mellett.
„Ébredj föl, vén muzsikus, vén barátom, Hadd busúljunk, lelkesedjünk nótádon, Olyan istenigazában tudtad te, Hogy hol fekszik a magyarnak a szive, A magyarnak a szive.” – írta Petőfi Sándor 1848-ban a balassagyarmati hegedűművész, Rózsavölgyi Márk (Rosenthal Markusz) halála felett búsulva. Rózsavölgyi a magyar verbunkos zene, a csárdás és a romantika korának egyik jelentős alakja. Számos népszerű magyar táncdarab szerzője. Petőfi jó barátja emléke megkopott, de Mohácsi Jenő (1886–1944) magyar író és zenetörténész leporolta emlékét és könyvet írt róla. Először a Magyar Nemzet folyóirat jelentetett meg belőle kilenc részletet, majd ezt követően jelent meg a Hungária kiadónál. Mohácsi a Nyugat köréhez tartozva, maga is a modern magyar irodalom létrehozói közé tartozott írásaival. Közérthető szépirodalmi műveinek legkiemelkedőbb darabja került a könyvesboltok polcára.
Műve érzékletesen mutatja be Rózsavölgyi Márk életének főbb eseményeit, művészi pályáját és küzdelmeit. Címe utal arra a kettősségre, amely Rózsavölgyi életét jellemezte: a művészi sikerek és az anyagi nehézségek váltakozására. Mohácsi Jenő műve nem csupán életrajzi regény, hanem egyben korrajz is. Nagyon jól mutatja be a reformkori Magyarország társadalmi, művészeti, kulturális és zenei életét, valamint a népi élet egyes szegmenseit is.
A Mohácsi-könyv a gyermekkorral indult. A nélkülöző zsidó családból származó kisfiú már korán megmutatja zenei tehetségét. A hegedű nemcsak öröm, hanem egyben a megélhetés eszköze. Az ifjú bejárta az országot. Sokszor valóban koldusbotra jutott. Sohasem adta fel a reményt. Sok más cigány, magyar, zsidó család zenei tehetségének rögös útját járta ő is. Rózsavölgyi a pályája során a magyar, osztrák, cseh stb. zenei hagyományokból, de kiemelten a verbunkosból, csárdásból merített. Sőt, végül hozzájárult annak kibontakozásához.
A mű érzékletesen írja le, hogyan gyűjtötte és dolgozta fel a népi dallamokat, miként formálja át azokat saját szerzeményeiben. A népzenekutatók és népzenegyűjtők, a néprajzosok bizonyára nagy fejbólogatások közepette olvassák a sorokat, ahogy a zenész az Ipolyság, Nyitra, Bakony stb. rögös útjain zötykölődve, faluhelyen megszállva igyekezett menteni a múlt halálra ítélt zenei örökségét. A regény hangsúlyozza Márk szerepét abban, hogy a magyar zene elismertséget szerezzen nemcsak hazájában, hanem a Habsburg Birodalom más területein is. Fellépet magyar településeken, de Bécsben is. Gyakran szembesült az előítéletekkel, anyagi nehézségekkel és a kortárs zenei élet intrikáival. Mindezek ellenére kitartóan dolgozott, írt, sáros utakon járta a Kárpát-medencét. Mára már mesebeli magyar világot sikerült elénk varázsolnia Mohácsinak. Az akkor élt emberek számára borzasztóan nyomasztó osztrák világ mára megszépülve, irigylése méltó 19. századi nagyságok időszakát tárja elénk. Nem csuda, hogy Rózsavölgyi a magyar (zenei) kultúra rabjává, de egyben napszámosává lett a romantika korszakában. Sok elkötelezett értelmiségi sorsa köszön vissza. A kor szinte minden meghatározó alakja felmerült, mint a magyar kultúra, művészet iránytűje (Liszt, Vörösmarty, Kisfaludy stb.).
A regény nem csupán Márk művészi pályáját, hanem magánéletét is bemutatja. Megismerhetjük családja iránti mély szeretetét, hűségét, valamint azokat a személyes tragédiákat, amelyek egész életét végigkísérik. A folyamatos anyagi gondok, a társadalmi kirekesztettség, valamint a művészi elismerésért folytatott harc mind-mind hozzájárulnak személyiségének formálódásához. A regény végén Rózsavölgyi Márk már elismert zeneszerzőként és hegedűművészként jelenik meg. Művei a magyar zenei élet meghatározó részévé váltak. A regény záró gondolata, hogy a magyar zene, kultúra ügyéért hozott áldozatoknak példaként kellene szolgálniuk a későbbi nemzedékek számára. Vagyis a két világháború közötti közélet számára is ezeknek a példáknak kellene szem előtt lebegniük.
A korabeli irodalmi kritikák idézésével, majd Kőbányai János utószavával végződő könyv lényegében Mohácsi irodalmi nagyságának, a romantika korának és a zsidóság asszimilációs törekvéseinek, sikereinek, majd azok megtörésének összevetése. Az Utószó – A csárdás megalkotója és népe a reformkortól az Auschwitzba tartó vonatig című írása jól és érzékletesen mutatja be azt a nagy fáradtsággal és hosszú évtizedeken át elért célt, a zsidóság asszimilációját, ami 1938-től darabokra hullik. Mohácsi egyfajta mementót is állít ezzel a könyvvel. Magyarok és zsidók egymásra találása után a zsidótörvények kora egy sikeres társadalmi megbékélést és folyamatot annulált. Mohácsi Jenő műve érzékletesen mutatja be Rózsavölgyi Márk életének nehézségeit, művészi küzdelmeit, valamint azt a kitartást és elhivatottságot, amellyel a magyar zene ügyét szolgálta. A regény egyszerre szól egy kivételes egyéniség sorsáról és a magyar zenei kultúra fejlődéséről. Rózsavölgyi Márk története példázza, hogy a tehetség, a szorgalom és az önfeláldozás képes áttörni a társadalmi és anyagi korlátokat, még akkor is, ha az elismerésért és a megélhetésért folyamatosan küzdeni kell. Mohácsi Jenő regénye nemcsak egy nagy művész életét tárja az olvasó elé, hanem hiteles képet ad a 19. századi Magyarország társadalmi és kulturális viszonyairól is, kiemelve a magyar zene és a népi hagyományok szerepét a nemzeti identitás formálásában.
Kőbányai János kiadói munkásságának köszönhető, hogy a Múlt és Jövő Kiadó az elfeledésre ítélt, de a magyar irodalom, a zsidó kultúra szempontjából jelentős személyiségek, művek végül méltó formában újraolvashatóak, megismerhetőek. A kiadónak köszönhetően most két elfeledett alkotó életével ismerkedhetünk meg. Mohácsi írása és Rózsavölgyi életei rehabilitációja méltó kötésben kerülhet a kezünkbe a könyv által. Az elfeledett Rózsavölgyi mellett a deportálásban elhunyt, derékba tört karriert maga mögött hagyó Mohácsi Jenő emléke számára is kárpótlás e kiadvány.
A kiadvány igényességét fokozza, hogy zenei melléklettel is rendelkezik. Hét darab Rózsavölgyi-csárdás (Egyesülünk, Debreceni csárdás, Ellenzéki kör, Húzd rá, Népies csárdás, Parádi magyar, Serkentő.) (zenei rendező: Sebő Ferenc; előadják: Székely Levente – hegedű, Árendás Péter – brácsa, Szabó Dániel – cimbalom, Pandák Viktor – bőgő) és Petőfi Sándor Rózsavölgyi halálára c. verse (1848) megzenésítve (Lantos Iván) is megtalálható QR-kódok alatt. Hasonlóan a Múlt és Jövő: Rózsavölgyi Márk-estje (a Rózsavölgyi szalonban, 2021. november 5., Sólyom András filmje) is előhívható az Internet videómegosztó felületéről. Valódi zenei csemege, líra a próza mellett.