A hatvanas évek közepén az akkor Filmművészeti főiskolás Kardos Sándor – ma nemzetközi hírű, Kossuth-díjas operatőr – elhatározta, hogy fényképész mester édesapjától örökölt, több ezer fotóból álló gyűjteményét kiegészíti újabbakkal. Elkezdte gyűjteni a fotókat ismerősöktől és ismeretlenektől.
A biennále alapító kurátora, ifj. Gyergyádesz László művészettörténész szerkesztette virtuális tárlat ABC sorrendben tartalmazza a zsűri által kiválasztott 146 alkotó művének / sorozatának reprodukcióját, részletes adatait. Fontos újdonság, hogy ötvenkét esetben a művészek saját szavaival mutatják be – (ön)műleírásaikat szerkesztett formában felhasználva – a kiállított alkotást.
A középkor hajnalán, amikor különböző eredetű és kultúrájú népek váltották egymást a Kárpát-medencében, az írott források elsősorban a férfiak világáról, a háborúskodásokról emlékeztek meg, a nők csaknem teljesen láthatatlanok maradtak. Régészetileg azonban sokszor éppen a nők sírjai azok, amelyek látványosabbak, gazdagabbak és színesebbek, mint a férfiak temetkezései.
Kalocsa 1000 éves város, érsekségét első királyunk, Szent István alapította. Kalocsa nevének hallatán a legtöbb embernek a paprika mellett a népművészet jut eszébe. A tarka virágú kalocsai hímzés és pingálás messze földön ismert, összemosódott a magyar népművészet fogalmával.