A magyarországi művészetben az ellenreformáció, vagy más kifejezéssel katolikus megújulás művészeteként is ismert barokk stílus az 1620-as években jelent meg és a század végére a művészet valamennyi ágában uralkodóvá vált. A legfontosabb megrendelő a katolikus egyház volt, amely újonnan épülő templomait és egyházi épületeit díszítette a hazánkba érkező mesterek alkotásaival.
A közel hét év 25 szezonját egy bevezetőben lehetetlen számba venni, de a „leg”- ek feltoluló emlékfoltjai mégis alkalmasak az önreflexióra. A Műcsarnok háromféle szellemi mozgásvektor metszéspontja. Ezek közül a közönség és a művész randevúja az első, a legfontosabb.
Besnyő Éva nevét Magyarországon leggyakrabban a két világháború között kibontakozó szociofotó mozgalommal kapcsolatban említik, amely a társadalmi problémák feltárását és dokumentálását tűzte ki céljául. Második hazájában, Hollandiában viszont az egyik legkeresettebb építészeti fotósként, majd az 1970-es évek nőmozgalmának megörökítőjeként vált ismertté.
Festmények a falakon, szobrok a műtermekben, kísérleti installációk a folyosókon – megnyílik a nyilvánosság előtt a Magyar Képzőművészeti Egyetem rejtett világa. A Képző tanév végi kiállításain a hallgatók legfrissebb munkái lepik el az egyetem ikonikus tereit, amelyek ilyenkor valódi mini galériákká alakulnak. Az érdeklődők nemcsak kész műveket láthatnak, hanem bepillantást nyerhetnek abba is, hogyan gondolkodik és alkot a következő kortárs művészgeneráció.
A városközpont közelében, a Dózsa György utca 11. szám alatt áll a múzeum műemlék épülete. A reformkorban itt működött a Zempléni Casino Társaság, amely a megye és a város haladó gondolkodású férfiúit gyűjtötte össze. Az épület 1894-1950-ig városházaként szolgált. A múzeum 1990-ben költözött ide.