A jelenlegi időszak bezártsága a rengeteg nehézség mellett teret és lehetőséget ad arra is, hogy a megszokott élethelyzeteket újratervezzük, valamint a folyamatosan körülöttünk lévő embereket újra megismerjük. Ennek egyik legszebb terepe a családban lévő erő megtapasztalása. A folyamatos napi rutin leegyszerűsíti a családtagok közötti kapcsolatot. Apró pillanatok, gyorsan elhangzó mondatok mellett megyünk el, amelyekre már nem is figyelünk oda. A koronavírus okozta zárás azonban akaratlanul is egymás felé fordítja az embereket, családtagokat. A pillanatok megmaradnak, a mondatok szöveggé formálódnak.
Kőbányai János (1951) nemcsak roppant termékeny alkotó, de életműve felettébb szerteágazó is. Legnagyobb feltűnést keltő esszéi az ifjúsági ellenkultúra mibenlétéről, a magyarországi beat, csöves és punk jelenség értelmezéséről szóltak. Riporterként fényképezőgéppel járta a koncertek helyszíneit, és több mint tízezer fotót készített a zenekarokról és közönségükről.
Eötvös Loránd (1848−1919) sokoldalú egyéniség volt: feltaláló, kutató fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, főrendházi tag, művelődéspolitikus. Nem utolsósorban pedig korának egyik legnevesebb magyar hegymászója és az amatőr fotózás egyik első művelője is.
A tárlaton a korábbiaktól némileg eltérő stiláris hangsúlyokkal, új szempontok szerinti tematikai egységekkel és életmű-preferenciákkal találkozhat most a közönség.
A tájegységek utcáján, a parasztudvarokban, a lakó- és gazdasági épületek, műhelyek között sétálva a látogató úgy érezheti, mintha az eredeti falvakban járna. Megismerkedhet a napjainkra már feledésbe merült vagy ritka mesterségekkel, a kézműiparral, a hagyományos paraszti ételekkel - és azok készítésével -, s nem utolsó sorban a falusi-mezővárosi társadalom ünnepeivel, szokásaival.