A múzeum felújított, második emeleti központi tereiben látható a 20. századi állandó kiállítás, amely a századfordulótól a második világháború végéig terjedő időszak legfontosabb alkotóit és törekvéseit mutatja be. Az 1896 és 1945 közötti művészetre koncentráló kiállítási egységben közel 150 festmény, 30 szobor és 200 érem tekinthető meg.

A palota - születése pillanatától - heves vitákat váltott ki, de jelentősége a nemzetközi szecesszió vonulatában és a lechneri életműben ma már megkérdőjelezhetetlen tény. Ez az épület a szecesszió korai - ám jellegzetes -, keleti ornamentikát felhasználó példája. Benne a funkció, a magas művészi színvonalon megformált tömeg, és az egyéni díszítési forma harmóniáját a legkorszerűbb statikai szerkezetek biztosítják (mint például a nagycsarnok ornamentális csipkévé lényegült, s a nézők szemei elől sem rejtett hengerelt acéltartói).