2020-ban a művész születésének 135. és halálának 70. évfordulójára emlékezünk. Kiállításunk középpontjában kevésbé ismert bábművészeti tevékenysége és az 1930-as évek bábos törekvései, kezdeményezései állnak, de néhány művön keresztül felvillantjuk életútját, iparművészeti, grafikai, jelmez- és díszlettervezői munkái közül válogatva.
Milyen bábtípusok vannak? Mi az a gapit? Láttak már stucnit? Virtuális kiállításunkat a pécsi Kifordítva. Mesés bábtechnikák című időszaki tárlatunk és az Egy bőröndnyi báb. Papírbábszínházi foglalkoztató című kiadványunk alapján állítottuk össze.
A közel hét év 25 szezonját egy bevezetőben lehetetlen számba venni, de a „leg”- ek feltoluló emlékfoltjai mégis alkalmasak az önreflexióra. A Műcsarnok háromféle szellemi mozgásvektor metszéspontja. Ezek közül a közönség és a művész randevúja az első, a legfontosabb.
A tárlaton a korábbiaktól némileg eltérő stiláris hangsúlyokkal, új szempontok szerinti tematikai egységekkel és életmű-preferenciákkal találkozhat most a közönség.
A tájegységek utcáján, a parasztudvarokban, a lakó- és gazdasági épületek, műhelyek között sétálva a látogató úgy érezheti, mintha az eredeti falvakban járna. Megismerkedhet a napjainkra már feledésbe merült vagy ritka mesterségekkel, a kézműiparral, a hagyományos paraszti ételekkel - és azok készítésével -, s nem utolsó sorban a falusi-mezővárosi társadalom ünnepeivel, szokásaival.