A pesti és vidéki színjátszás a 19. század második felétől külön utat járt be. A korszak elején a Nemzeti Színház példája hatalmas lendületet adott a vidéki városok színházépítési törekvéseinek, valamint a színházigazgatók és színészek művészi célkitűzéseinek. Később azonban a centrum színjátszása egyre nagyobb távolságba került.
A kiállítás azoknak a színészeknek a munkásságával foglalkozik, akik az alapítás óta ebben az elismerésben részesültek. Több szempontból vizsgálja a 2000-ben, Schwajda György által alapított Nemzet Színésze kitüntetés szerepét.. A felvetett kérdések arra fókuszálnak, hogyan váltak a cím viselői a kulturális emlékezetünk részévé, és hogyan emlékezik a közönség a színművészekre.
A magyarországi művészetben az ellenreformáció, vagy más kifejezéssel katolikus megújulás művészeteként is ismert barokk stílus az 1620-as években jelent meg és a század végére a művészet valamennyi ágában uralkodóvá vált. A legfontosabb megrendelő a katolikus egyház volt, amely újonnan épülő templomait és egyházi épületeit díszítette a hazánkba érkező mesterek alkotásaival.
A Janus Pannonius Múzeum Zsolnay gyűjteményében őrzött több mint ötven darab ókori egyiptomi jelenettel és motívummal díszített műtárgy, valamint a hozzájuk tartozó tervlapok egy olyan alkotói folyamatba engednek betekintést, amely Zsolnay Teréz ókori Egyiptomhoz fűződő személyes kötődésén alapul, mellyel a pécsi Zsolnay gyár Tutanhamon néven ismertté vált sorozata megszülethetett.
Intézményünk Országos Színháztörténeti Múzeumként alakult 1952. november 2-án. Első székhelyéről, az V. kerület Petőfi Sándor utca 2. szám alatti házból 1954-ben költözött át jelenlegi épületébe, az I. kerület, Krisztina körút 57. szám alatt álló egykori Áldássy-palotába. Ugyanebben az évben nyitotta meg első állandó kiállítását is "A magyar színészet hősi harca, 1790-1849" címmel.