A középkor hajnalán, amikor különböző eredetű és kultúrájú népek váltották egymást a Kárpát-medencében, az írott források elsősorban a férfiak világáról, a háborúskodásokról emlékeztek meg, a nők csaknem teljesen láthatatlanok maradtak. Régészetileg azonban sokszor éppen a nők sírjai azok, amelyek látványosabbak, gazdagabbak és színesebbek, mint a férfiak temetkezései.
Kőbányai János (1951) nemcsak roppant termékeny alkotó, de életműve felettébb szerteágazó is. Legnagyobb feltűnést keltő esszéi az ifjúsági ellenkultúra mibenlétéről, a magyarországi beat, csöves és punk jelenség értelmezéséről szóltak. Riporterként fényképezőgéppel járta a koncertek helyszíneit, és több mint tízezer fotót készített a zenekarokról és közönségükről.
Besnyő Éva nevét Magyarországon leggyakrabban a két világháború között kibontakozó szociofotó mozgalommal kapcsolatban említik, amely a társadalmi problémák feltárását és dokumentálását tűzte ki céljául. Második hazájában, Hollandiában viszont az egyik legkeresettebb építészeti fotósként, majd az 1970-es évek nőmozgalmának megörökítőjeként vált ismertté.
Több, a raktár mélyéről előkerült, eddig az állandó kiállításon nem szerepelt alkotás is látható 2016. február 5-étől az Újragondolt Czóbel című kiállításon Szentendrén, ahol a látogatók szó szerint is betekinthetnek egyes múzeumi főművek háta mögé. Néhány most feltárt kép ugyanis eddig egy-egy másik munka hátoldalán átfestve, eltakarva, elrejtve szunnyadt.
A múzeum a megye egyik legjelentősebb közművelődési intézménye - tudományos műhelye, amely gyűjtő, megőrző és bemutató tevékenységével fontos társadalmi igényt elégít ki. A gyűjtemény mennyisége meghaladja a fél milliót. Raktáraiban öt szaktudomány - művészettörténet, néprajz, régészet, újkortörténet és természettudomány - tárgyi, adattári, fotótári és hangzóanyaga található.