2021.05.11.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Kisbabával kapálni

2021.04.08.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Szentmihályi életképek VII.

2021.02.24.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

A mozsár, a külü: "ínyencségek" a technika hőskorából

2021.01.20.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Retro hungarikumok a legvidámabb barakkból

2021.01.08.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Száradó paprikafüzér az eresz alatt

2021.01.05.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

A rendszer íze

2020.10.14.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Harmonika és háztűznéző

Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum - Röszke
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum
Cím: 6758, Röszke II. kerület, 50/B.
Telefonszám: (62) 272-788, (30) 371-8044
Nyitva tartás: A múzeum előzetes bejelentkezés alapján látogatható, a hét minden napján, egyénileg és csoportosan egyaránt.
PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum
gazdaság, hír, mezőgazdaság, néprajz
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Szentmihályi életképek-sorozatunkban a Sanctus Mychaeltől Szeged-Szentmihályig című kötet kifejező, színes szövegeit közöljük. A lenti idézetekből kiderül, hogy egy paprikás családban ha ültetni, kapálni vagy vetni kellett, a munka szigorú törvénye mindenkire vonatkozott. Még a csecsemőt nevelő fiatal anyákra is.
Apró paprikapalánták

Kisbabával kapálni - A munka és a családi élet összefér

Az Egy szentmihályi asszony emlékei ünnepekről és hétköznapokról című fejezet Kovács Lászlóné, született Varga Rozália közléseit dolgozza fel. Édesanyjáról hosszú sorokat olvashatunk:

„(1940-ben) Anyám úgy oldotta meg a kisbaba gondozását, hogy a tavaszi vetegetésekben, ültetésben, kapálásban se maradjon el. Vásárolt Anyám egy háromlábú spirituszfőzőt a tejforraláshoz, meleg ételt kapott a bébi, a legyek ellen pedig kocsijára hálót varrt a menyasszonyi fátylából. Ha volt a közelben gémeskút, a déli pihenőt maximálisan kihasználva még pelenkát is mosott. Mintha eleve összeférhetetlen lenne a családi élet szépsége a paraszti követelményekkel; s mintha Anyám az árral szemben is be akarná bizonyítani, hogy összefér. Boldog volt a bébivel, aki pedig akadályozta csak a munkában. Dolgozott hát panasz nélkül legyőzhetetlenül.

Végtelenül hosszú volt a megkapálni való sor. Szüleim sietve rótták a fordulókat, hiszen megbízható őrzőt állítottak mellém. Bátyám az ő negyedik életévének összes felelősségével himbálgatta a kocsimat, hogy megvigasztaljon… De gyíkok futkostak itt meg ott, kis pillék szálldostak, a kis húgocska meg csak ordít, hiába rángatta a kocsit, ott hagyni sem szabad, mert verés lenne, ahogy már volt is... a kapáért síró föld talán jobban tudott sírni.”


„Mindenhova odaértünk.”

Az idézet folytatásában további emberfeletti erőfeszítésekről olvashatunk – napi rutinként. Az adatközlő édesanyja valószínűleg olyan lelkiismeretességgel és szorgalommal gondozta egyszerre családját és a rábízott földet, hogy azt bármelyik modern, karrierépítésre és gyereknevelésre koncentráló asszonytársa megirigyelhetné.

„Egyik kicsi, másik pici! – ezzel a jelszóval biztatta Anyám magát, hogy mindenfajta rászakadó munkát győzzön egyszerre, s el is hitte, hogy győzi. Akkor már volt varrógépe, kis karikahajtós Singer, azon varrt nekem éjjelente tündéri ruhácskákat. A mángorlás is mindig éjszakára maradt... A nagymosáshoz saját főzésű szappant használt akkor még Anyám, s rendkívül precízen keményítette és kékítette az ágyneműket, asztalneműket. A Singer varrógép által felruházkodott a család; Anyám, bár a varrást nem tanulta, nem ismert lehetetlent. Egyaránt kifogástalanul sikerültek a férfi- és fiúingek, alsók, női ruhák és kislányka holmik. A házi műhelyből még két igazi télikabát is kikerült.

A paraszti élet egyik sarkalatos pontja! Minden elvégezve, minden elkészítve, a vacsora sincs elhanyagolva, csak a gyerek nem bírta már, és elszenderedett vacsora nélkül, és az apját emiatt lelkifurdalások környékezik, és az anyja a maszatos álomszuszékra egy takarót terít már gyöngéden... A gyereknek nem volt joga módosítani a munka rendjét. Ünnepeken is >>mindenhova odaértünk<< - mesélte gyakran Anyám.”
Deme Ágnes néprajzkutató