A Nagyberki mellett lévő Szalacsa az egyik legismertebb Somogy megyei régészeti lelőhely: már a 18. század óta kerülnek itt elő régészeti tárgyak, gyakran kincsleletek is. Az egyetlen, ásatás során felszínre bukkant, elrejtett lelet része volt a bronzedény. Míg a korábban előkerült kincsek érmékből és ékszerekből álltak, ez a kincs bronztárgyakól és vaseszközökből állt.

A Kr. u. 3. században elásott tárgyak egy nehéz történelmi helyzetről tanúskodnak, a Római Birodalom területére betörő támadások átértékelték a kincs fogalmát, ezért kerültek az elrejtett tárgyak közé a mindennapi életben használt vastárgyak is, így például a szántáshoz használt eszközök.

A vastárgyak mellett lévő bronzedény hosszú ideig használatban volt, erről tanúskodnak a javítások. Az alját "megtalpalták", és jól látható a nyakán egy későbbi megerősítés is.

Az ilyen edényekben bármilyen folyadékot tárolhattak, itt elsősorban érdemes borra gondolnunk. Mivel a szalacskai szőlőhegyen a mai napig kiváló nedűket készítenek, joggal feltételezhetjük, hogy a nagyberki borászok ősei, a rómaiak is erre a célra használták, és talán Salascainak hívhatták...

A kancsó mellett előkerült más bronztárgyak, így tintatartó, kulcs, csengők, melyek a Kaposvári Múzeum állandó Régészeti kiállításán szerepelnek.