Kuthen álnéven írta verseit papként Barina Vendel (1835-1875). A Pásztortűz Egyesület és a Gózon István Irodalmi Kör közös szervezésében emlékeztek a különleges életű zseniköltőre a kiskunhalasi városi könyvtárban.

Az irodalmi kör ülésén először Végső István történész, a Pásztortűz Egyesület elnöke beszélt Barina Vendel (Kuthen) papköltőről. Az érdekes életű egyházfi Kiskunhalason 1835. október 20-án született és Tápiógyörgyén hunyt el 1875. augusztus 3-án. A papi pályafutása mellett egyfajta zseniköltőként tartották számon. Petőfihez és Arany Jánoshoz hasonlították. Ahogy a korabeli szaklap írta: "A maga idejében közkedvességű és költeményeivel nemcsak az egyházi, hanem a világikörökben is feltűnő egyházi költő..." (Népiskolai Tanügy, 1888)

Ezután Margit Monda, a kör vezetője vette át a szót, ismertetve Kuthen életrajzát, majd egy hosszú költeményét olvasta fel Kenyérváró címmel. Ez a verse közel három oldalt kitevő költeménye, amely elbeszélő jellegű.
Az esemény végén az irodalmi kör tagsága olvasta fel a saját verseit.

Fotó: Pásztor Gergely, Végső István

Barina Vendel (Kuthen): Kenyér váró. Nép rege (részlet)
Zöld ruhában áll Halas határán
Egy magas domb az országút mellett,
Mit a rege
Ez a jó öreg pap
Arra járván mindjárt megkeresztelt;
"Kenyér váró' nevet ada rája
Amint feljegyezte
A nép krónikája...
Megmutatja gazda a szolgának
És megáll rá szeme szája vére...
A juhász ha kérdezik tán tőle
Horgos bottal integet feléje;
Elkerüli, meg nem áll itt rajta
A gúnyát rá - világért sem rakja...
Gyanúsan néz a fuvaros rája
Ha mellette hajt talán el
A heti vásárra.. . .
Századik sem tudja ám azonban
Történetét - árva nevén kívül,
S rajta mégis ezreknek gyanúja
Mint egy barna fekete holló ül...
De tudom én... le is irtam
A mihelyest meghallottam
Uti levelemre.
Elmondom hát hallgassatok
Zengő czimbalmomra...
Had beszéljen... had mondja el
Mit tud valljon róla?...
'Kenyér váró' így hivják a dombot
Mellyet egykor a szilaj szél
Végtelen széles jó kedvén
A futó homokból
Egy rakásra rakott...
Neve pedig onnét ragadt rája
Mert rajta egy szegény legény
Kenyerkéjét várta. ...
Nagy fokos volt kezében
Suba a nyakában
Setét haja vállaira hullott
Szivén száz halál van...
Mind kiosztja egynehány forintért
Nem irtódzna az ártatlan sok vért...