Miért éppen Csehov? A magyar színpadra igen hamar eljutottak Csehov darabjai, és az első, nem túl sikeres hazai bemutató óta minden nemzedék színre viszi az orosz drámaíró műveit. Az OSZMI Színházi Adattára 1945-től napjainkig 328 Csehov-előadást tart számon, és ezekbe nem tartoznak bele az adaptációk és átiratok.

Több mint 200 éve, 1799-ben kerültek elő a bánáti Nagyszentmiklós határában azok az avarkori aranytárgyak (korsók, poharak, tálak), amelyek közül a fennmaradt 23 db aranyedény kalandos körülmények között előbb Pestre, majd Bécsbe került. A szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdonában van a leletegyüttes hiteles, galvanoplasztikai másolata, melyet az április 26-án a Csontváry Múzeumban megnyílt kiállítás keretei közt a nagyközönség számára is bemutatnak.

A római városokban – így Aquincumban is – meghatározó városképi elemek voltak az utcákat szegélyező boltok, műhelyek. „Rómát szemtelenül kisajátította a kalmár” írta a költő Martialis, utalva arra, hogy volt idő, amikor az Örök Városban mindent elleptek a boltok, kocsmák, kisebb-nagyobb műhelyek.

Az Istennőhöz vagy ahogy Indiában nevezik, a Dévihez kapcsolódó különböző regionális kultuszok komoly múltra tekintenek vissza az indiai szubkontinensen. Az Indus-völgyi civilizáció korától egészen a 21. századi globalizált társadalom megjelenéséig az Istennőt imádták és imádják ma is India lakói.

Domokos Pál Péter népzene- és csángókutató negyed évszázaddal korábbi búcsúztatásával, s élő emlékezetével foglalkozik az időszaki kiállítás, amelyen keresztül betekinthetünk a rendszerváltás utáni egyik első nagy reprezentatív temetés áhítatába, s átérezhetjük azt az erős érzelmi kötődést, amely a hosszú és akadályoztatással, szenvedésekkel teli évtizedek alatt is kialakult a kutató és a kutatott népe között.