A ló háziasítása alapvető jelentőséggel bírt az emberiség történelmében. Ez tette lehetővé a szárazföldek belsejének benépesülését, a szabad nomád életforma elterjedését. Forradalmasította a közlekedést, a szállítást, a vadászatot, a hadviselést, és nem utolsósorban a földművelésben is hasznosították a ló erejét.

A tárlat célja, hogy megidézze a magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusáról a köztudatban élő képet és a költő kevésbé ismert arcaival is megismertesse az érdeklődőket.

A történelmen érdemes rágódni, Rómáén meg aztán hatványozottan. E gazdag és tanulságoktól sem mentes ismeretanyagból tíz történetet mutat be a kiállítás. Hogy még érdekesebb legyen a játék, minden Tiberis-parti eseményhez egy másik, párhuzamosan zajló történet társul arról a területről, amelyet ma Budapest néven ismerünk és szeretünk. Húsz jó ok arra, hogy egy kicsit töprengjünk a történelmen.

2018-ban az Év emlőse: a földikutya. A hosszúkás, hengeres testű állat bundája lágy és tömött, uralkodó színe a hamuszürke. Első ránézésre szembetűnik, hogy szemei és fülei hiányoznak. Mivel egész életét a föld alatt tölti, a szemeinek nem is venné sok hasznát.

Az 50 éve, 1968. január 1-jén megalakult BKV kerek évfordulója alkalmából megnyitott kiállításon a fővárosi közösségi közlekedés rendkívül eseménydús fél évszázadának tárgyi emlékei köszönnek vissza. A kiállítás bemutatja a BKV egykori és mai közlekedési ágazatait.

Miért éppen Csehov? A magyar színpadra igen hamar eljutottak Csehov darabjai, és az első, nem túl sikeres hazai bemutató óta minden nemzedék színre viszi az orosz drámaíró műveit. Az OSZMI Színházi Adattára 1945-től napjainkig 328 Csehov-előadást tart számon, és ezekbe nem tartoznak bele az adaptációk és átiratok.

Az Istennőhöz vagy ahogy Indiában nevezik, a Dévihez kapcsolódó különböző regionális kultuszok komoly múltra tekintenek vissza az indiai szubkontinensen. Az Indus-völgyi civilizáció korától egészen a 21. századi globalizált társadalom megjelenéséig az Istennőt imádták és imádják ma is India lakói.

A római városokban – így Aquincumban is – meghatározó városképi elemek voltak az utcákat szegélyező boltok, műhelyek. „Rómát szemtelenül kisajátította a kalmár” írta a költő Martialis, utalva arra, hogy volt idő, amikor az Örök Városban mindent elleptek a boltok, kocsmák, kisebb-nagyobb műhelyek.

Vajon mitől válik egy tárgy, különösen egy használati tárgy szoborrá? Miként lesz egy hatalmas kartondobozból felöltő, és mi a szerepe a szoborrá válás folyamatában magának a nézőnek? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ Erwin Wurm, a világhírű osztrák képzőművész, aki majd negyedszázada feszegeti a szobrászat műfaji kereteit.