1953-ban születtem Nyíregyházán. Berecz András festőművész és Tóth Sándor szobrászművész szakkörében sajátítottam el a szakmai alapokat. A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő-restaurátor szakán diplomáztam 1988-ban, Klimó Károly és Veress Sándor voltak a mestereim. 1976-tól szerepelek mint kiállítóművész.

Az ezredforduló óta a fotográfia elmélete és gyakorlata is jelentősen megváltozott. Szinte minden képzőművészeti ág használ fotót, s éppen ezért különösen képlékenyek azok a határok, amelyek a fotóművészt,a fotót használó művésztől elválasztják. Milyen hatása van a tömegesen használt digitális technológiának a kortárs fotóművészetre, s egyáltalán kit is nevezhetünk 2013-ban fotóművésznek?

A tárlat a 18-19. század magyar festészetéről ad átfogó képet, azzal a speciális megkötéssel, hogy a kiállított alkotások mindegyike magángyűjtemények féltett kincse. Így a kiállítás nemcsak egyfajta művészettörténeti áttekintés nemzeti festészetünk megszületéséről és a millenniumig tartó fejlődéséről, hanem ritka kultúrtörténeti pillanat is, hiszen ezek a képek csak néhány hónapra "bújnak elő" a magángyűjtemények védett és a külvilágtól elzárt világából, hogy azután ismét hosszú időre láthatatlanokká váljanak a nagyközönség számára.

A Magyarország, Szerbia és Horvátország egy-egy részét is magában foglaló Duna-háromszögről mondják, hogy "Európa kicsiben". Az etnikai összetételét tekintve rendkívül változatos térségben közel húsz különböző nemzetiséghez tartozó emberek éltek együtt több évszázadon keresztül. Sokan közülük, mint a Duna-menti németek is a 18. században telepedtek le.

A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett, Jászai Mari-díjas jelmeztervező művész alkotásaival a színházi tervezés kulissza titkai közé varázsoljuk a nézőt, látogatót. Az első skiccektől a megvalósult jelmezeken, maszkokon, terveken keresztül felvillannak a számunkra legfontosabb előadások látványvilágának lenyomatai. Tárlatunkban nemcsak a színházi műhelyek munkáit mutatjuk be, de a híres mesterek rajzait is.

A kiállítás bemutatja az egykori neves biztosító társaságok által emelt díszes palotákat, melyek közül több a mai napig is Budapest ékének tekinthető. Olyan épületeket, amelyek ma is őrzik a biztosítók nevét, vagy emlékét, vagy talán már nyoma sincs, hogy valaha egy biztosítónak adtak otthont.

Lehet-e izgalmasabb élményünk, mint tetten érni az emberi élet, a testi tapasztalatok minden egyes részét átható áramlás, az idő egzisztenciális adományát? Kifürkészni a hullámzást, amely törvényt szab a természetnek. Csurka Eszter új kiállítása ezt kínálja. A tárlat, amelynek címe Pilinszky klasszikus négysorosát idézi a Harmadnapon című kötetből, a tengerről szól. A testet öltött tengerről, amely kifekszik a tengerpartra.