A ki­ál­lí­tás a 19. szá­zad utol­só har­ma­dá­tól vi­lág­szer­te ki­bon­ta­ko­zó, a közép-eu­ró­pai or­szá­gok­ban is vi­rág­zó élet­re­form-moz­gal­mat, il­let­ve annak a ko­ra­be­li mű­vé­sze­tek­re gya­ko­rolt ha­tá­sát mu­tat­ja be. Az el­ne­ve­zés (Le­bens­re­form, life-style re­form) azok­nak a „fin de siècle” idő­sza­ká­ban vi­rág­ko­ru­kat élő mo­der­ni­zá­ció­kri­ti­kai moz­gal­mak­nak a nem­zet­kö­zi össze­fog­la­ló el­ne­ve­zé­se, ame­lyek közös jel­lem­ző­je a ter­mé­szet­hez való vissza­té­rés, az ön­gyó­gyí­tás, va­la­mint az el­ve­szett koz­mi­kus tel­jes­ség és a spi­ri­tu­a­li­tás ke­re­sé­se.

A magyar és az észt nyelv egyaránt a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik, még ha ezt a tudományosan bizonyított tényt időről időre meg is kérdőjelezik. A finnugor rokonságról a 18. század óta viták folynak, és a nyelvészet mellett régészeti, történeti, néprajzi, antropológiai és genetikai vizsgálatok igyekeznek feltárni e kapcsolat mibenlétét.