Tárlatunkban az "1000 éves határ" mentén található, elcsatolt területek rovarvilágából adunk bemutatást, emellett fotókkal illusztráljuk ezeket az élőhelyeket. Dr. Kutasi Csaba, múzeumunk igazgatója 1992 óta járja Erdély tájait, főként a Kárpátok vidékét. Ez idő alatt készült fotóiból, valamint az itt található bogárfajokból készítünk válogatást.

A hagyományos fémművesség emlékeiből ad ízelítőt a kiállítás, az egykori Vas megyei aranymosástól a vándorköszörűsök és drótosok munkáján át a vashámorok működéséig.

A kiállítás látványos válogatása a Föld számos területéről származó vadászati emlékeknek: trófeáknak. Bemutatja a megélhetési és presztízsvadászat módszereit, eszközeit, az ember által végzett szelekció vadállományra gyakorolt hatását.

Gábor Áron irányítása alatt összesen 70 ágyút készítettek és szereltek fel Kézdivásárhelyen az erdélyi honvédsereg számára a forradalom és szabadságharc idején. A legendás ágyúöntő 1849. július 2-án halt hősi halált a Kökös és Uzon falvak között vívott csatában: egy ellenséges ágyúgolyó találta el.

A kiállítás azt járja körbe, hogy milyen előzmények után született meg Munkácsy Mihály gigantikus méretű festménye, a Honfoglalás. Az érdekes történetek mellett két animációs film mutatja be a kép keletkezését, illetve azokat a tudományos hibákat (például a fegyverek vagy a viseletek ábrázolása), melyek mai régész szemmel elkerülhetőek lettek volna.

Az installáció is különleges: a rovarokat nemcsak a rovardobozokban, hanem egyes élőhelyekre is utalva a természetes környezetében is megcsodálhatjuk. Az ismeretanyagot interaktív játékok teszik szórakoztatóvá.

Új, fontos állomáshoz érkezett a Képtári tárlatok pécsi műbarátoknak című sorozat. A Gábor Jenő párizsi utazása című kiállítás a művész párizsi utazásáról írt naplójára alapul, s így szöveg és kép, verbális és vizuális lehetséges teoretikus összefüggéseit villantja fel egy festő életművében. A tárlat anyaga a Janus Pannonius Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből, valamint magángyűjteményekből áll.

Lantos Ferenc, a Pécsi Műhely csoport és a hozzájuk alkalmanként csatlakozó művészek zománcművei számára a Bauhaus vizuális formanyelve és szellemisége az 1920-as években ott alkotó pécsiek (Breuer Marcell, Forbát Alfréd, Johan Hugó, Molnár Farkas, Stefán Henrik és Weininger Andor) révén fontos inspirációt jelentett.