A tárlat a 18-19. század magyar festészetéről ad átfogó képet, azzal a speciális megkötéssel, hogy a kiállított alkotások mindegyike magángyűjtemények féltett kincse. Így a kiállítás nemcsak egyfajta művészettörténeti áttekintés nemzeti festészetünk megszületéséről és a millenniumig tartó fejlődéséről, hanem ritka kultúrtörténeti pillanat is, hiszen ezek a képek csak néhány hónapra "bújnak elő" a magángyűjtemények védett és a külvilágtól elzárt világából, hogy azután ismét hosszú időre láthatatlanokká váljanak a nagyközönség számára.

A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása arra tesz kísérletet, hogy a műterem az utóbbi fél évszázadban megtapasztalható jelentésváltozásainak néhány fontos aspektusát feltérképezze. A műterem ugyanis nemcsak személyes élettér, hanem - az alkotást meghatározó és annak nyomait rögzítő - művészi univerzum is.

1916 és 1920 között egy falusi tanító, néprajzi gyűjtő és amatőr fotográfus, Hernai Béla közel 700 üvegnegatívon örökítette meg a Baranya megyei Véménd lakóit. Felvételei pont egy olyan időszakban, az első világháború alatt készültek, amely jelentős hatással volt a falu akkori és későbbi életére is. A 20. század elején Véménden együtt éltek katolikus németek, ortodox szerbek, katolikus és református magyarok, zsidók és katolikus romák. Használták és értették egymás nyelvét, tisztelték egymás kultúráját, szokásait. Identitásukat a nyelvi, etnikai, felekezeti különbségek mellett egy fontos azonosság is alakította: mindannyian véméndiek voltak.

A régi veszprémiek emlékezetében a Cserhát falusias jellegű, zegzugos utcákkal szabdalt, főként iparosok lakta városrész volt. Az 1965-ben indult városrendezésnek köszönhetően ma a kilencemeletes toronyépület, a négyemeletes sorházak, a Lordok Háza, a Hotel, a húszemeletes, a Vár Áruház, a Lovassy Gimnázium épületei határozzák meg arculatát, és főként mint kereskedelmi központ és lakótelep él a köztudatban.

A hódmezővásárhelyi születésű Sonkoly Tibor (1943) a zebegényi Szőnyi István szabadiskolában sajátította el a festészet alapjait, ahol Hincz Gyula volt a mestere. Kisiskolás korától rendszeresen látogatta Csikós Miklós és Füstös Zoltán rajzszakköreit.