Liszt Ferenc életének utolsó éveiben is élénk társasági életet élt, budapesti tartózkodása alatt egyházi személyek, művészek és zeneakadémiai tanártársai rendszeresen látogatták Sugár úti otthonában. Ezek a találkozások meghatározták az első magyar felsőfokú zenei intézmény korai időszakának működését.

Lantos Ferenc, a Pécsi Műhely csoport és a hozzájuk alkalmanként csatlakozó művészek zománcművei számára a Bauhaus vizuális formanyelve és szellemisége az 1920-as években ott alkotó pécsiek (Breuer Marcell, Forbát Alfréd, Johan Hugó, Molnár Farkas, Stefán Henrik és Weininger Andor) révén fontos inspirációt jelentett.

A kiállítás látványos válogatása a Föld számos területéről származó vadászati emlékeknek: trófeáknak. Bemutatja a megélhetési és presztízsvadászat módszereit, eszközeit, az ember által végzett szelekció vadállományra gyakorolt hatását.

A hagyományos fémművesség emlékeiből ad ízelítőt a kiállítás, az egykori Vas megyei aranymosástól a vándorköszörűsök és drótosok munkáján át a vashámorok működéséig.

A kiállított fotók különlegessége, hogy a fotográfus üvegnegatívra készített képeit Shah Timornak, a múzeum fotósának köszönhetően rendkívül jó minőségben sikerült digitalizálni, így a fotók bepillantást engednek Salgótarján 20. század eleji életébe.

Új, fontos állomáshoz érkezett a Képtári tárlatok pécsi műbarátoknak című sorozat. A Gábor Jenő párizsi utazása című kiállítás a művész párizsi utazásáról írt naplójára alapul, s így szöveg és kép, verbális és vizuális lehetséges teoretikus összefüggéseit villantja fel egy festő életművében. A tárlat anyaga a Janus Pannonius Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből, valamint magángyűjteményekből áll.

A Képtárban, Benjamin Block Eszterházy Pálról készült festményéhez Eszterházy „Fényes" Miklós ezüst tallérja kerül a portré terembe. Munkácsy Mihály „Búsuló betyárjához" Rónay Attila iparművész 2004-es tombak plakettje társul.