A Tornyok, arcok, maszkok című kiállításon Vajda Lajos rövidre szabott életművének kronologikus alakulásával ismerkedhet meg a látogató, a korai stúdiumoktól, a transzparens rajzokon át egészen az életmű lezárását jelentő nagy szénrajzokig bezárólag.

Vajda Lajos (1908–1941) a 20. századi magyarországi művészet kiemelkedő alakja, akinek páratlan és egyedi képi világa elválaszthatatlan Szentendre városától. Azonban munkássága nem tartozik a legkönnyebben megközelíthető életművek közé. Olyan utakon járt, ahova „nálunk emberfia nemigen teszi a lábát” – írta róla értő kritikusa, Kállai Ernő még 1943-ban. A halála óta eltelt nyolcvannégy évben könyvtárnyi szakirodalom, elemzés, kutatás foglalkozott alig másfél évtized alatt kibontakozó művészetével, azonban korántsem sikerült felfejteni művészi szemléletének összes aspektusát. Vajda Lajos olyan váteszi érzékenységgel és magas szintű intellektuális nézőpontból rezonált saját, ambivalens korának jelenségeire, amelynek aktualitása semmit sem vesztett erejéből és hitelességéből az elmúlt évtizedek során. Sőt, utolsó szénrajzainak mély drámája, univerzális kalligráfiája mintha felénk, a jövőbe mutatna.

2025 elején, adományozás révén a Ferenczy Múzeumi Centrum képzőművészeti gyűjteménye három Vajda Lajos rajzzal gyarapodott. A művek Vajda egészen korai időszakában, 1924 és 1928 között készültek, a Vajda család Szentendrére költözésétől a Főiskolás időszakig. A kiállítás keretében bemutatásra kerülő alkotások Vajda Lajos pályájának indulását, fiatalkori élményeinek ábrázolását ismertetik meg a látogatókkal.  

A kiállítás mellékszálaként bemutatják a Vajda Múzeum történetét, a nemrégiben újrafelfedezett Haluskai tanya izgalmas nyomozását, és újra vetítésre kerül a 2018-ban bemutatott Vajda: Világok között című videóinstalláció. A film Horváth Dániel és Gerhes Gábor munkája.

A kiállításon kortársak írásaival és szövegeivel idézik meg Vajda Lajos alakját, személyiségét és művészi hitvallását.