A hagyományos falusi közösségben felnövekvő gyermekek korán megismerkedtek a paraszti munkával. A szülők munka közben maguk mellé vették gyermekeiket, és igyekeztek minden fontos dologra megtanítani őket, sokszor a játékok segítségével. A játékszerek nem és kor szerint különböztek, de nagyjából arra a szűkebb életterületre szorítkoztak, amelyben a gyerekek éltek: lányoknál a háztartásra, babára, fiúknál a gazdálkodási eszközökre, állatokra.

A munkára nevelés során a szülők, nagyszülők kisebb méretű munkaeszközöket, játékszereket készítettek gyermekeik számára. A játékok jelentős részét azonban – környezetüket utánozva – maguk a gyermekek alkották meg. A fiúk kedvelt állatfigurái a legkülönbözőbb anyagokból készült lovak és ökrök voltak. A hozzájuk tartozó szekerek általában az állatfigurákkal együtt készültek.

A lovak elkészítése egyszerű volt: egy kétujjnyi vastagságú, megfelelő méretű fadarabból előbb kialakították a fejét, majd elöl és hátul egy-egy lábat faragtak neki. A készítés technikája elnagyolt, de a játszó gyermek számára felismerhető volt az állat formája.

A bemutatott játékszereket fűzfából faragták, formájuk erősen stilizált. Mind a lónak, mind a kisebb méretű csikónak hiányzik a farka, ezeket már eleve nem készítették el, viszont fejükre kantárt, illetve a nagynak zablát rajzoltak ceruzával. Ennyi már elég is volt ahhoz, hogy a lovacskák kis gazdája akár szekérrel, akár anélkül jókat játsszon egyszerű kis játékaival.

Bodnár Zsuzsanna


Játéklovacskák
Gyűjtés helye, éve: Kisvárda, 1962
Készítés helye, ideje: Kisvárda, XX. század közepe
Gyűjtemény: Jósa András Múzeum néprajzi gyűjteménye, ltsz. 62.61.37.; 62.61.40.
Méret: 14,3 x 11,7 cm; 8,8 x 4,8 cm