2021.04.08.
Hatvany Lajos Múzeum

A konyha művészet és kultúra

2021.04.02.
Hatvany Lajos Múzeum

Nagypéntektől húsvéthétfőig

2021.03.26.
Hatvany Lajos Múzeum

Gyümölcsoltó, fecskehozó...

2020.12.30.
Hatvany Lajos Múzeum

Közel Istenhez

2020.09.21.
Hatvany Lajos Múzeum

76 éve bombázták Hatvant

2020.07.30.
Hatvany Lajos Múzeum

Hatvannak köze nincs az 59-hez

2021.07.20.
Janus Pannonius Múzeum - Modern Magyar Képtár II.

A neandervölgyi ősember, Bene vitéz és Perls Ármin főrabbi

Hatvany Lajos Múzeum - Hatvan
Cím: 3000, Hatvan Kossuth tér 12.
Telefonszám: (37) 540-124
Nyitva tartás: K-V 10-18
Hatvany Lajos Múzeum
hír, régészet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
1876-ban az a megtiszteltetés érte az akkor még az Osztrák-Magyar Monarchia keretei közt létező Magyarországot, hogy Budapesten rendezheti meg a VIII. Őstörténeti és Antropológiai Világkongresszust.  Az esemény szervezője Rómer Flóris római katolikus plébános volt, akit méltán tartanak számon a magyar régészet atyjaként. A kongresszus a megtartott előadásokon kívül kirándulásokat is magában foglalt, így a külföldi vendégek ellátogathattak többek közt a valkói halomsírokhoz, a tószegi bronzkori tell településhez és ekképpen Hatvanba is.
Korabeli karikatúra az állomáson történt nagy találkozásról, Hatvan

A hatvani kirándulás helyszíni előkészületeit az amatőr régészként is tevénykedő Sperlágh József patikus végezte el.

Azontúl, hogy a hatvani lakosságnak meghagyta, hogy a nagy napra házaikat kimeszeljék és rendbe tegyék, magukat ünnepi ruhába öltöztessék, az „ásatási” helyszínt is igyekezett biztosítani, azt a célt szem előtt tartva, hogy a külföldi tudósok a sikeres kutatás élményével térjenek haza. Ugyanis Sperlágh, az 1876 nyarán, a pesti-gyöngyösi út mellett lévő „régi Kálvária” dombon megtalált és kiásott urnasírokat újra betemettette (tulajdonképpen csak vékony földréteget szórtak rájuk), és ezenfelül a vendégek számára nemzeti zászlóval meg is jelölte, hogy hol kell keresni a „kincseket”. Ráadásul összeszedett a Strázsa-hegyről egy szekérnyi edénytöredéket, amelyeket emlékként szeretett volna szétosztani a jelenlévők között. Mai, modern szemmel nézve ez a terv vicces fricskája a történetnek, amin a laikus olvasó elneveti magát, de a 21. századi régészek csak a fejüket fognák, ha napjainkban ilyen megtörténne. Viszont jól tükrözi az akkori romantikus tudományos felfogást.

Elérkezett 1876. szeptember 6-a, a várva várt nap. A hatvani vasútállomásra begördülő vonatot Hatvan népes gyülekezete várta. El lehet képzelni azt a meglehetősen furcsa kavalkádot, mikor először egymásra néztek a fess, a kor divatjának megfelelően kalapban és öltönyben megjelenő, idegen nyelven beszélő úriemberek és a díszmagyart felöltő vidéki magyarság. Sőt, az akkori gúnylap, a Borsszem Jankó sem volt rest ezt a híres találkozást megörökíteni.

Ez a különbözőség azonban egyik csoportot sem zavarta sokáig, hiszen az „ásatást” követő díszebéden már együtt ivott és cigányzenére táncolt például a svéd hercegnő a zsinóros ruhában lévő városi hajdúval. A kirándulás eseményei és beszédei a nemzetközi lapokban is megjelentek. Így vált Hatvan egy napra a világ középpontjává.

Gál Andrea