2020.07.02.
Hatvany Lajos Múzeum

A zöldhasú takácsok

2020.06.23.
Hatvany Lajos Múzeum

A tiszamenti jobbágy asztala száz évvel ezelőtt

2020.06.19.
Hatvany Lajos Múzeum

Egymást szinte érintő ujjak

2020.06.18.
Hatvany Lajos Múzeum

Bronzkori sírok a kishatvani csárdánál

2020.06.11.
Hatvany Lajos Múzeum

Tiltakozó haragok

2020.06.08.
Hatvany Lajos Múzeum

A pünkösdi királyság egy évig tartott

2020.06.04.
Hatvany Lajos Múzeum

Árpád kori okmányiroda

2020.05.31.
Hatvany Lajos Múzeum

Élet a Hatvany-kastélyban

Hatvany Lajos Múzeum - Hatvan
Cím: 3000, Hatvan Kossuth tér 12.
Telefonszám: (37) 540-124
Nyitva tartás: K-V 10-18
2020.05.28.
Hatvany Lajos Múzeum
hír, régészet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
1876-ban az a megtiszteltetés érte az akkor még az Osztrák-Magyar Monarchia keretei közt létező Magyarországot, hogy Budapesten rendezheti meg a VIII. Őstörténeti és Antropológiai Világkongresszust.  Az esemény szervezője Rómer Flóris római katolikus plébános volt, akit méltán tartanak számon a magyar régészet atyjaként. A kongresszus a megtartott előadásokon kívül kirándulásokat is magában foglalt, így a külföldi vendégek ellátogathattak többek közt a valkói halomsírokhoz, a tószegi bronzkori tell településhez és ekképpen Hatvanba is.
Korabeli karikatúra az állomáson történt nagy találkozásról, Hatvan

A hatvani kirándulás helyszíni előkészületeit az amatőr régészként is tevénykedő Sperlágh József patikus végezte el.

Azontúl, hogy a hatvani lakosságnak meghagyta, hogy a nagy napra házaikat kimeszeljék és rendbe tegyék, magukat ünnepi ruhába öltöztessék, az „ásatási” helyszínt is igyekezett biztosítani, azt a célt szem előtt tartva, hogy a külföldi tudósok a sikeres kutatás élményével térjenek haza. Ugyanis Sperlágh, az 1876 nyarán, a pesti-gyöngyösi út mellett lévő „régi Kálvária” dombon megtalált és kiásott urnasírokat újra betemettette (tulajdonképpen csak vékony földréteget szórtak rájuk), és ezenfelül a vendégek számára nemzeti zászlóval meg is jelölte, hogy hol kell keresni a „kincseket”. Ráadásul összeszedett a Strázsa-hegyről egy szekérnyi edénytöredéket, amelyeket emlékként szeretett volna szétosztani a jelenlévők között. Mai, modern szemmel nézve ez a terv vicces fricskája a történetnek, amin a laikus olvasó elneveti magát, de a 21. századi régészek csak a fejüket fognák, ha napjainkban ilyen megtörténne. Viszont jól tükrözi az akkori romantikus tudományos felfogást.

Elérkezett 1876. szeptember 6-a, a várva várt nap. A hatvani vasútállomásra begördülő vonatot Hatvan népes gyülekezete várta. El lehet képzelni azt a meglehetősen furcsa kavalkádot, mikor először egymásra néztek a fess, a kor divatjának megfelelően kalapban és öltönyben megjelenő, idegen nyelven beszélő úriemberek és a díszmagyart felöltő vidéki magyarság. Sőt, az akkori gúnylap, a Borsszem Jankó sem volt rest ezt a híres találkozást megörökíteni.

Ez a különbözőség azonban egyik csoportot sem zavarta sokáig, hiszen az „ásatást” követő díszebéden már együtt ivott és cigányzenére táncolt például a svéd hercegnő a zsinóros ruhában lévő városi hajdúval. A kirándulás eseményei és beszédei a nemzetközi lapokban is megjelentek. Így vált Hatvan egy napra a világ középpontjává.

Gál Andrea