A Ki­lenc mű­te­rem­ből ki­ál­lí­tás­nak si­ke­res előz­mé­nye van. Két éve Fris­sen cím­mel 9 + 1 kor­társ festő és szob­rász egy-egy te­rem­nyi tár­lat­együt­te­sét a Mű­csar­nok ki­lenc mun­ka­tár­sa ren­dez­te. A mű­te­rem lép­té­kű egy­sé­gek jól szol­gál­tak egy-egy mű­vész újabb mun­ká­i­nak be­mu­ta­tá­sá­ra. A ki­ál­lí­tás egé­sze iga­zol­ta, hogy az in­no­va­tív és/vagy tra­dí­ci­ók­kal élő mű­vé­szi sza­bad­ság nem az al­ko­tó év­já­ra­tá­nak függ­vé­nye. 2016-ban is, ahogy most is, a mű­ter­mek be­mu­ta­tá­sa mellé olyan pár­hu­za­mos ki­ál­lí­tást il­lesz­tünk a Mű­csar­nok­ban, ame­lyen a most fel­tö­rek­vő nem­ze­dék mun­kái sze­re­pel­nek. A Der­kovits-ösz­tön­dí­ja­sok élet­ko­rát a pá­lyá­zat ki­írá­sa sza­bá­lyoz­za. A DERKÓ 2018 és a Ki­lenc mű­te­rem­ből ki­egé­szí­tik egy­mást; 2016-ban a Fris­sen és a vál­lal­ko­zást most foly­ta­tó Ki­lenc mű­te­rem­ből az au­to­nóm al­ko­tók meg­úju­lá­si ké­pes­sé­gé­re, szel­le­mi nyi­tott­sá­gá­ra épít.

Au­to­nóm al­ko­tás? Ez gyak­ran együtt jár a mű­te­rem­be zárt­ság­ból fa­ka­dó szi­get­lét­tel. Ezt egyen­sú­lyo­zan­dó is fon­tos a mű­vé­szek szá­má­ra egy-egy ki­ál­lí­tás, hi­szen az maga a mű­vek­kel kez­de­mé­nye­zett esz­me­cse­re le­he­tő­sé­ge. Az al­ko­tói ma­gány­ból ki­lé­pés nem­csak a kö­zön­ség­gel való ta­lál­ko­zást teszi le­he­tő­vé, de a másik „mű­te­rem­mel”, egy ha­son­ló­an el­hi­va­tott al­ko­tó in­di­vi­du­um­mal való kri­ti­kai, lét­el­mé­le­ti, fi­lo­zó­fi­ai pár­be­széd ap­ro­pó­ja is. Ki­len­cen együtt ver­bá­lis és vi­zu­á­lis mű­hely­be­szél­ge­tést foly­tat­hat­nak. Be­le­ért­ve a ki­lenc ku­rá­tort, és jó eset­ben a kri­ti­kát is. De egy festő, egy szob­rász fo­lya­ma­tos pár­be­szé­det foly­tat ön­ma­gá­val is, műve ebből az as­pek­tus­ból a tükör sze­re­pét kapja; tár­la­ta ilyen szem­szög­ből nem más, mint tü­kör­te­rem.

A dis­kur­zu­sok pedig igen vál­to­za­tos ki­me­ne­te­ket ered­mé­nyez­het­nek, me­lyek­ből a mos­ta­ni ki­ál­lí­tá­son leg­alább ki­lenc­fé­le kör­vo­na­la­zó­dik. Bul­lás Jó­zsef az új szen­zi­bi­li­tás áb­rá­zo­ló fes­té­sze­té­vel sza­kít­va immár jó ideje abszt­rakt ké­pe­ket fest, a nar­ra­tív tar­tal­mi vo­nat­koz­ta­tás he­lyett a lát­vány ha­tá­sát he­lye­zi elő­tér­be. Tur­csá­nyi Antal ön­is­me­re­ti fes­té­sze­te alap­já­ban a nyolc­va­nas évek óta nem vál­to­zott; ma is mi­to­ló­gi­ai je­le­ne­tek fi­lo­zo­fi­kus ér­tel­me­zé­se ve­zér­li – va­ló­já­ban azon­ban ön­ma­ga vál­to­zá­sai űzik, hajt­ják. Bak­sai Jó­zsef a negy­ven­év­nyi fes­té­szet mel­lett két év­ti­ze­de mű­ve­li a japán íjá­szat, a kyudo rí­tu­sát is. Ku­rá­to­ra össze­ve­ti a min­den­na­pi, több­órás ol­va­sás vég­te­len di­men­zi­ó­ját és a nyíl­vessző út­já­nak mik­ro­id­ejét: az ins­pi­rá­ció for­rá­sa­it.

A ma­te­ma­ti­ka el­mé­le­ti kér­dé­se­it kom­po­zí­ci­ós meg­fon­to­lá­sok nél­kül, di­rekt vi­zu­a­li­tás­sá transz­for­mál­ja Faa Ba­lázs. Tér- és mé­dia­mű­vé­sze­te in­ter­disz­cip­li­ná­ris, mű­fa­ja ne­he­zen meg­ra­gad­ha­tó. Va­la­mi ha­son­ló, de a szá­mí­tó­gé­pes al­kal­ma­zá­sok szű­rő­jén is át­ve­ze­tett ma­te­ma­ti­ka ge­ne­rál­ja Ka­pi­tány And­rás újabb mun­ká­it – ké­pe­i­ből nem le­he­tet­len ki­ol­vas­ni a há­ló­zat­épí­tés, a net po­li­ti­kai fel­hasz­ná­lá­sá­nak gro­teszk esen­dő­sé­gén való csú­fo­ló­dást. Laj­tai Péter mát­ri­xai fo­tó­hasz­ná­la­tú „fest­mé­nyek”, mikro- és mak­ro­koz­mo­szok min­dent át­ha­tó ener­gia­me­ző­it ér­zé­kel­te­ti – mi­köz­ben a lé­te­ző világ erre való vak­sá­gán/sü­ket­sé­gén is túl kíván lépni.

Ke­vés­bé el­vont struk­tú­rák­kal meg­épí­tett szö­ve­vé­nye­it üt­köz­te­ti/ál­lít­ja pár­hu­zam­ba Nagy Gabi a kö­zös­sé­gi kom­mu­ni­ká­ci­ó­ra ala­po­zott mű­ve­i­vel, a kü­tyük­ben szü­le­tő új mű­fa­jok je­le­it szub­li­mál­ja képpé. Kép­le­tei egy­szer­re tud­nak a szak­mai és a la­i­kus be­fo­ga­dók­ra hatni. Agnes von Uray (Szép­fal­vi Ágnes) al­ko­tói pá­lyá­ja az erős tár­sa­da­lom­kri­ti­kai kon­tex­tus felől va­la­mi­fé­le össze­ha­son­lí­tó kép­tu­do­mány felé tart. Mi­köz­ben mű­ve­it „rossz fes­té­szet­ként” jel­lem­zi, idő­uta­zá­sok úti­tár­sá­ul hívja a nézőt. A múlt­ba, talán a jö­vő­be. A mű­fa­ji sza­ba­dos­ság nála a rend­kí­vül át­gon­dolt gon­dol­ko­dás tükre. Igen fe­gyel­me­zett tech­no­ló­gia hasz­ná­la­tát je­len­ti Páz­mán­di Antal mű­fa­ja, a ke­rá­mia is. Elő­re­lá­tó ter­ve­ző­te­vé­keny­sé­get kíván, amely­ben azon­ban meg­ha­tá­ro­zó össze­te­vő­ként mégis benne van a „vé­let­len”. Éppen a di­cho­tó­mia tu­da­tos al­kal­ma­zá­sa emeli az ő al­kal­ma­zott mű­vé­sze­tét po­li­króm plasz­ti­kai sza­bad­mű­vé­szet­té.

Sza­bad­mű­vé­szet? Nem szó­já­ték­nak szá­nom a Ki­lenc mű­te­rem­ből be­ve­ze­tő­jé­ben: a hét sza­bad mű­vé­szet­nek a klasszi­kus ókor­tól egyre tá­ga­sabb fo­gal­mát már a kez­de­tek­kor a tu­do­má­nyok és a mű­vé­sze­tek át­ha­tá­sá­ban ér­tel­mez­ték. Aho­gyan itt is lát­ha­tó, ma még in­kább ezt tesszük. A Mű­csar­nok­ban ki­ál­lí­tó ki­lenc mű­vész va­ló­ban sza­bad: a lé­te­zés kí­nál­ta ke­re­te­ket, a kép­ző­mű­vé­sze­ti tra­dí­ci­ók és a je­len­kor prob­lé­má­i­nak szo­rí­tá­sát egy­szer­re szét­fe­szí­tő, im­po­ná­ló­an friss módon.


Ki­lenc mű­te­rem­ből ki­ál­lí­tá­sok:

Bak­sai
Bul­lás
Faa Ba­lázs: Geo­met­ri­kus tes­tek
Ka­pi­tány And­rás: Pa­ra­zi­ta
Laj­tai Péter: Ideje van minden­nek
Nagy Gab­ri­el­la: Nem kettő
Páz­mán­di Antal : A vég­te­len örök­be­fo­ga­dá­sa
Tur­csá­nyi Antal: Tor­zók és masz­kok
Agnes von Uray: Shi­ning – A lé­te­zés öröme a vász­non