A létra címmel Vörösváry Ákos műgyűjtő installációiból látható kiállítás a Műcsarnok középső teremsorában. A tárlaton meglepő módon kerülnek egymás mellé mai festmények és grafikák, a hétköznapi élet elhasznált eszközei és népművészetinek nevezett, gonddal őrzött régi tárgyak a paraszti kultúrából. Az igen különféle jellegű tárgyak együtt szólalnak meg, együtt beszélnek a mindennapokról és az élet visszatérő, nagy eseményeiről.

A kiállítás rendezésének idejére a Mélycsarnokban is megjelent egy ácsolt faláda, az Egy szuszra tehetséggondozó program meghívott középiskolásaira és egyetemistáira várva. A fiatal vendégek, miután végigjárták az épülő kiállítást, maguk is értelmező munkába kezdtek ebben a térben. Az értelmezés egyetlen kiemelt tárgyra fókuszált.

Az ácsolt ládákat, más néven szuszékokat vagy szökrönyöket több évezredes történetük során használták koporsónak, menyasszonyi és gabonás ládának is. Az anyag, szerkezet, forma, méret, díszítés összességében árulkodik a tárgy használatáról az alapos megfigyelő és kutató számára.

Az Egy szuszra című kísérleti program a már nehezen megfejthető jelrendszer kibontására vállalkozott tudományos ismeretanyaggal, szabad asszociációs lehetőségekkel és változatos művészetpedagógiai megoldásokkal (mozdulatművészet, gesztusnyelv, tárgyalkotás, vizuális kifejezési formák).

A sokféle nézőpont, ismeret, asszociáció és gondolkodás eredményeként megszületett rövid jelenetekben a fiatalok mobiltelefonjainak csengőhangjai, az általuk önállóan és közösen összeállított mozdulatsorok, kreatív vizuális ábrázolások, valamint a közérthetőségre és érdekességre törekvő nyelvi megfogalmazások játszottak döntő szerepet. Végül pedig a befőttesüvegekben azt az egyéni érzést, azt az „egy szuszt” formálták meg, amit a láda történetének előadása, azaz a tárgy életre keltése közben éreztek.

A háromórás, elmélyült feldolgozási folyamat eredményeképpen a „tárgyilagosan” és némán előttük álló tárgy olyan érdekességgé vált, amelynek jelenkori kapcsolódásai is kibomlottak. Az alkalmi filmstúdió reflektorfénye immár nem egy közömbös régiségre, hanem egy, a mai ember számára is fontos üzenetekkel bíró, jelentésteli tárgyra irányul.

Programtervezők és -vezetők: BÁN Ildikó, JOÓ Emese, SZANYI Borbála