Ha ideérkezel, Kedves Látogató, a körmendi múzeumba, szótárat is mutatok neked! Kettőt is! „Nagy kaland!”- gondolhatod, vállvonogatva - Szótár... És? Mi abban a nagy dolog?”

Pedig az! Nemzetünk nagyjai éppen el voltak foglalva azzal, hogy korszerű nyelvvé alakítsák az addig beszélt „csúnyácska” anyanyelvünket. És ebbe a folyamatba szólt bele Körmend akkori ura, Batthyány Fülöp. Kezdésként 50.000 aranyat adományozott a Magyar Tudóstársaság, a későbbi akadémia létrehozásához. De mint mondani szokás, nem csak hirdette az igét, hanem ragozta is!

Mivel birtokainak gazdasági szakemberei jórészt német anyanyelvűek voltak, kihirdette, hogy ezeknek az amúgy elismert szakembereknek kutya kötelességük megtanulni magyarul. Ja, hogy az nehéz? Ez mondjuk, ma sem egyszerű olyasvalakinek, akinek nem anyanyelve ez a csodálatos nyelv!

Nosza, állíttassunk össze és - persze saját költségen - nyomtattassunk ki egy külön e célra készített gazdasági szótárt! Így abban az évben, amikor a lyoni takácsok fellázadtak és beindul a gőzhajó forgalom a Dunán Bécs és Pest között, nálunk a német hivatalnokok, erdőmérnökök, intézők és egyéb válogatott adminisztrátorok kezükbe kapták a jelentéktelen külsejű, A/5-ös méretű, füzet jellegű könyvecskét.

No, de hát arról nem volt szó, hogy ebből vizsgázni is kell… Pedig igen! Állítólag - bár erre vasbeton szilárdságú bizonyíték nincs - a nagytekintélyű herceg személyesen vizsgáztatta érdeklődőket. (...és a nem tanulókat, talán ki is rúgta? Na, erről már nem szól a fáma...) Mert e tudás nélkül, ugyebár, hogy lennének képesek a helyieket a korszerű gazdálkodásra nevelni, nem igaz?

Végül is: „Nyelvében él a nemzet!” - mondta ki elsőként egy erdélyi lelkész, Kőváry László.


Nos, hát ennek a szótárnak két példányával tudom megörvendeztetni a Tisztelt Látogatót, amikor majd bejön hozzánk. Hova is?

Hát ide, a körmendi dr. Batthyány-Strattmann László Múzeumba! Én ott leszek!