A tervgyűjtemény 106 darabos kollekciójának mintatervei, jórészt kendervászon rongypapírra, vasgallusz és bisztertintával készült
színezett, lavírozott rajzok, díszlet, látvány és kellék tervek. 1965-ben ajánlotta fel megvásárlásra Storno Ferenc fia, Storno Gábor Sopron város akkori főépítésze, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szcenikai gyűjteménye számára.
A XVII-XVIII. századi tervgyűjtemény, az úgynevezett
Soproni Jezsuita Díszletkönyv mintalapjaiból való válogatás a szakrális tervek és a templomi, kolostori játékok látványvilágát és különleges értékét hangsúlyozza. A barokk színpadtervek, szakrális vásznak, templom és iskola dekorációk a világ szellemi örökségének kiemelkedően fontos művészeti, művelődéstörténeti és színháztörténeti dokumentumai, rendkívüli és páratlan értékei.
A jezsuiták képei, színterei elsősorban oktatási célokra szolgáló festői alkotások, az oltáriszentség, a kereszt, a szentek szobrai, és a Szentírásból származó szakrális jelenetek absztrakt képi mintalapjai, melyek az előadások festett háttér és oldalképeit alkották. A nyilvános fellépéseket megkonstruált, magyarázó, perspektivikus képekkel már az alapító Loyolai Szent Ignác életében is említik, 1556-ban a karácsonyi ünnepek alatt a római templomban tartottak „díszletezett”előadást. 1566. július 31-én hunyt el a Jézus Szíve Rend alapítója, ettől kezdve pedig ezen a napon is zajlottak szakrális előadások.
A jezsuita rend az 1577-ben kiadott Ratio Studiorum-ban az iskolai színjátszást is oktatási rendjében iktatta.
A hangsúly, az oktatást kidolgozó atyák szerint a humán nevelésen és tantárgyakon volt. 15-17 éves koruk között teljesedhetett ki a humán tagozat eredményeinek bemutatása. Év közben általában négy előadást tartottak, de ezek nagyobb részt zártkörűek voltak. Év végén viszont ünnepségeket és nyilvános előadásokat is bevezettek, ahol a kiváló tanuló diákok léphettek fel a kollégiumi és főúri közönség előtt.
A jezsuita iskolák színtereivé váltak a keresztény kertek is, a hortus conclusus játszóhelyei, melyet olyan fallal körülzárt színtérnek tekintettek, ahol Isten és ember találkozásának belső útját követhetjük, egyszerre lehettek a teremtett és alkotott világ reprezentációi. Az előadásokban a tapasztalásra és a vizuális látvánnyal megerősített belső lelki utazásra helyezték a hangsúlyt.
A barokk színházban központi eleme tehát a látvány: a keresztény hit megjelenítésének vizualitását szolgálta a perspektivikus feszített vásznak és szerkezetek-kellékek alkalmazása. A nyitott, állandóan változó terek ámulatba ejtették a nézőket, ahogy a látványtervek lenyomatai, rajzai is az értő műgyűjtőket, kutatókat, nézőket és látogatókat.
A barokk előadások látványos és tartalmas színházi élményt jelentettek a nagyközönség számára, így az idei nyári budapesti, zalai, székesfehérvári, majd vajdasági bemutató, avagy virtuális tárlat is kuriózumnak számít mind a diákok, mind a nagyközönség számára.