Idén ünnepeljük Jókainé Laborfalvi Róza születésének bicentenáriumát: a magyar színháztörténet legendás művésze 1817. április 8-án látta meg a napvilágot Miskolcon. E jeles évfordulón a miskolci színészmúzeum több programmal is tiszteleg a város szülöttének emléke előtt.

A nagy tragika születésnapján sétán keresték fel a színházbarátok a művésznő emlékhelyeit a belvárosban. A rendezvény a színházi parkban kezdődött, Szanyi Borbála 2010-ben készített Jókainé-mellszobránál. Majd a résztvevők felkeresték és megkoszorúzták a színésznő és férje emlékének állított márványtáblákat, melyek közül az egyik Laborfalvi Róza gyermekkori otthonánál áll.

A sétát Mikita Gábor színháztörténész vezette, a rendezvényen miskolci középiskolás diákok közreműködtek, akik többek között a Jókai-házaspár vallomásaiból olvastak fel. A program végén a színészmúzeumban Hegedűs Gábos tárlatvezető tartott rendhagyó tárlatvezetést bemutatva a művésznő pályatársait is.

A későbbiekben a színészmúzeum több rendezvényén, többek között a Múzeumi MENÜett, a Szerelmi Levelező c. művelődéstörténeti sorozatokban is megidézik a legendás művésznő alakját, a városhoz való kötődését, miskolci fellépéseit.

Jókainé Laborfalvi Róza (Miskolc, 1817. április 8. – Budapest, 1886. november 20.)

Születési neve Laborfalvi Benke Judit. Édesapja, Laborfalvi Benke József sokoldaldalú színész, társulatvezető, később tanító, édesanyja Rácz Zsuszanna színésznő volt. 16 évesen Kántornénál kezdte meg színészi tanulmányait. Benke Rózaként 1833. október 27-én szerepelt először a budai Várszínházban, majd egy év múltán Benke Rozália néven a kassai társulat tagja lett, a Laborfalvi nevet 1835-től vette fel.

A Nemzeti Színház alapító művésze, Kántorné utódjaként a realista színjátszás egyik meghonosítója. Szerepköre igen sokszínű volt: a drámai karakterek mellett vígjátékokban is sikereket aratott. "Laborfalvi sonorus alt hangja a legszebb muzsika, amit hallottam valaha" - mondta róla Széchenyi István.

Jókai Mórral, aki nála nyolc évvel fiatalabb volt, 1848. március 15-én, a Bánk bán-előadáson találkozott. Jókai családja és barátai (köztük Petőfi Sándor) ellenezték kapcsolatukat a nagy korkülönbség és Laborfalvi házasságon kívül született leánya miatt. Ám látván a házaspár együttélését, sikeres együttműködését, idővel elfogadták a házasságot.

1883-ban művészi pályájának 50 éves jubileumán a Nemzeti Színház nagy ünneplésben részesítette a színésznőt, aki ebben az évben elbúcsúzott a színpadtól.

1886 tavaszán tüdőgyulladást kapott, s a szövődmények miatt novemberben meghalt. A Nemzeti Színház előcsarnokából indították utolsó útjára, Paulay Ede tartott gyászbeszédet.