A Kiskőrösi járás szisztematikus topográfiai vizsgálatát kezdte meg a Kecskeméti Katona József Múzeum ez évben Wilhelm Gábor régész vezetésével. A munkálatok során egy eddig teljesen ismeretlen középső bronzkori regionális központra bukkantak, ahol az úgynevezett Vatya-kultúra népe élt a Kr. e. 2. évezred első felében.

A nagyjából 7.500 m2 nagyságú kiemelkedés egyediségét az adja, hogy valójában egy mesterséges szigetről van szó, mely még ma is láthatóan kiemelkedik a mocsaras környezetből. Maga a lelőhely részbeni érintetlensége és átlagon felüli gazdagsága miatt az előzetes vizsgálatok alapján a korszak egyik kiemelkedő kutatási helyszínének tekinthető Európában.

Az egykori Ős-Duna balparti mocsaras mellékága övezte földvár területén a megyei feltárásokat továbbra is sikerrel folytató régészek rendkívül nagy mennyiségű kerámiaanyagra találtak.

Ezek mellett kiemelkedően sok kő és kőeszköz volt az egyes rétegekben,- ezen a kő nyersanyagban szegény vidéken! Már a munkálatok elején az átlagosnál több: 161 darab fémtárgy került elő. Az előkerült bronztárgyak (ékszerek, szerszámok használati eszközök) minősége a mai napig kiváló, alig korrodálódtak, remek patinával borítottak.

Az előkerült aranytárgyak mennyisége szintén számottevő: a Duna-Tisza-közén mind mennyiségében, mind pedig súlyában (közel 17 dekagramm) ez az eddigi legjelentősebb középső bronzkori aranytárgy együttes.