A kezdetektől - amikor még nem volt hűtőszekrény, nem volt olyan egyszerű a hűtött édességek elkészítése - áttekintjük a fagylalt, a jégkrém és a parfé történetét. Megtudhatjuk, miben különbözik a fagyi a parfétól, mikortól esznek mai értelemben vett fagylaltot, mi volt a kedvence Sissi császárnénak.

Kosztolányi nevezte így szeretett városát, amelynek tucatnyi kávéházában volt maga is törzsvendég. Miért pont ez a vendéglátóhely-típus vált annyira népszerűvé, hogy nagyapáink, dédapáink el se tudták volna képzelni nélküle az életüket? Mi mindent szolgáltatott, mi mindennek adott terepet?

Mióta léteznek Magyarországon vendéglátó szakiskolák? Milyen elméleti és gyakorlati tárgyakat kellett tanulni bennük? Kik voltak azok a mesterek, akiknek a keze alatt a legnagyobb séfek, kávésok, pincérek, szállodaportások nevelkedtek, és a szakmai ismereteken kívül mit tanítottak még a diákjaiknak?

Egy régi kávés emlékezett az első félmondattal hajdani nevelőjére és arra a hozzáállásra, amit tőle tanult. Miért érte meg régen a vendéglősnek, a kávésnak vagy a pincérnek, hogy minden bosszúság, sérelem, sőt olykor veszteség ellenére is az embert, a vendéget állítsa a középpontba, ne pedig csak a bevételt?

A reneszánsz kor étkezési szokásainak áttekintése után jellegzetes fűszerek illatát próbáljuk kitalálni, és különleges használati eszközökkel ismerkedünk meg. Ezt követően pedig megtanuljuk a zöldségfaragás pl. réparózsa fogásait, vagy ha még nem bánunk jól a késsel zöldségfigurákat készítünk.

Hangl Márk, Gundel János, Glück Frigyes vagy Steuer Gyula neve fogalommá vált nemcsak a szakmában, de még a városlakók körében is. Hogyan gondolkodtak a vendéglátásról, milyen apró trükkökkel érték el, hogy nagy jövedelmet biztosító, állandó vendégkörük legyen? Mi az, amit ezekből a mai vendéglátós is könnyűszerrel megvalósíthat?