A tárlat a magyar polgári vendéglátás-történet aranykorát, a 19. század végétől a második világháborúig tartó időszakot idézi fel. Az otthoni és hivatásszerű hazai vendéglátás tereit egy városi skanzen jellegét öltve, elsősorban enteriőrökön keresztül mutatja be.

A tárlat a múzeum kereskedelmi gyűjteményének eddig kevésbé ismert zománctárgyait és tábláit mutatja be a dohányzás, az ital, az élelmiszer, a vegyes iparcikk, a biztosítás és a feliratos táblák témaköréből. Az NKA pályázatán nyert pénzből gyarapított gyűjtemény méltó helyet kap a múzeum állandó kiállításaként.

1913-ban nyílt meg a körút új szállodája, a Britannia Szálló, amelyet egy korábbi lakóépületből alakítottak át. A Nyugati pályaudvarhoz közel, frekventált helyen nyíló szállodában ekkor 200 szoba, vezetékes hideg- és meleg víz, központi fűtés, telefon, társalgótermek, bankettek tartására alkalmas terem is kialakításra került. Délután és éjszaka élőzene szórakoztatta a vendégeket. A szálló modern és ízléses volt, belső terei és berendezése a korabeli újságok szerint tetszett a közönségnek. A faburkolatokat és a textil elemeket, a függönyöket, kárpitos berendezéseket, bútorokat a magyar Benyovits Adolf L. cég szállította.

Az első terem a vásárok és piacok világába hív. A látogatók itt megismerik a mérésügy történetét és a Duna-parti kikötők sajátos hangulatát, lacikonyhák, mutatványosok, állattáncoltatók emlékeivel.