Az első terem a vásárok és piacok világába hív. A látogatók itt megismerik a mérésügy történetét és a Duna-parti kikötők sajátos hangulatát, lacikonyhák, mutatványosok, állattáncoltatók emlékeivel.

A tárlat a magyar polgári vendéglátás-történet aranykorát, a 19. század végétől a második világháborúig tartó időszakot idézi fel. Az otthoni és hivatásszerű hazai vendéglátás tereit egy városi skanzen jellegét öltve, elsősorban enteriőrökön keresztül mutatja be.

A kiállítás Krúdy hajdani szegényes, óbudai lakásának két szobájában várja a látogatókat, ott, ahol az író élete utolsó három évét töltötte, s ahol meghalt. Az egyikben az albérleteket, olcsóbb vagy jobb szállodákat, átmenetinek bizonyult polgári otthonokat mutatjuk be, amelyek a fővárosba költözésétől, 1896-tól 1933-ig keretet adtak a hétköznapjainak.

1913-ban nyílt meg a körút új szállodája, a Britannia Szálló, amelyet egy korábbi lakóépületből alakítottak át. A Nyugati pályaudvarhoz közel, frekventált helyen nyíló szállodában ekkor 200 szoba, vezetékes hideg- és meleg víz, központi fűtés, telefon, társalgótermek, bankettek tartására alkalmas terem is kialakításra került. Délután és éjszaka élőzene szórakoztatta a vendégeket. A szálló modern és ízléses volt, belső terei és berendezése a korabeli újságok szerint tetszett a közönségnek. A faburkolatokat és a textil elemeket, a függönyöket, kárpitos berendezéseket, bútorokat a magyar Benyovits Adolf L. cég szállította.