Az 1914–1918 között zajló világháború az emberiség történetének első, az egész bolygóra kiterjedő háborújaként vonult be a történelembe. A már a kortársak által is „Nagy Háború”-ként emlegetett világháború véresen kiérdemelte ezt az elnevezést. Soha még ilyen nagyságrendű földrajzi térben nem folyt háború. Soha nem vett részt még ennyi ember háborúban. Soha nem voltak még ilyen méretű csaták. Soha nem csaptak még össze ekkora hadseregek és soha nem szenvedtek el ekkora veszteségeket. Soha addig nem vetettek be ekkora tűzerőt. Soha nem vált hadszíntérré minden földrajzi dimenzió: szárazföld, tenger, a tenger alatti térség s a levegő… s még hosszasan lehet sorolni. Egészen addig, míg ezt a kétes dicsőségű elsőséget szinte minden tekintetben meg nem dönti majd a második világháború.

De mintegy két évtizedig ez volt „a” világháború. Hazánk számára ez sok szempontból több is volt. Nemcsak a 660 000 hősi halottat siratták a túlélők, hanem az elveszett történelmi magyar területek is fokozták a gyász, a hiábavaló erőfeszítés érzését. Mindezek mellett az első világégés maradványaként testi-lelki rokkantak, árvák, özvegyek, csonka családok százezrei életük végéig hordozták súlyos terheiket. A világ elvesztette ártatlanságát, megroppantak a korábbi elvek, értékek s jöttek a világfelforgató ideológiák, az igazukat kereső vesztesek és jött az újabb világháború.

A kiállítás tárgy- és képanyagát Hegyi Endre, Radics Béla, Szanka József magángyűjteményei adják, korhű egyenruha-rekonstrukciókkal kiegészítve.