A könyvek birtokbavételének valamennyi módja közül a saját kezű megírás tekinthető a legdicséretesebb módszernek. (Walter Benjamin)

Ez kétségtelen, azonban a szövegalkotás mellett a „képírás" is ugyanolyan fontos alkotóerő. Jakatics-Szabó Veronika a könyveit a képeivel veszi birtokba, az írásbeliséget vizualitással helyettesíti vagy éppen kiegészíti.

Olvasmányélményeit egybegyűjtő naplója az olvasás, a könyv és az írásbeliség dicsérete, legyen szó betűkről vagy képi jelekről. A könyvet - az írásbeliségen alapuló kultúra mai napig meghatározó médiumát - összefűzött, írott papírtömegként használja fel tárgyak létrehozására, vagy akár maga alkotja meg tartalmát rajzaival, esetleg gyerekkönyvre emlékeztető táblákon egyesít szöveget és képet.

A művész az olvasás élményét képekké formálja, az általa olvasott könyvekben rejlő világokat képpé alakítja, önmagát befogadóként, majd alkotóként definiálva így. Habár ezek személyes tapasztalatok, ezek a művek mégis olyan, sokak számára ismerős élmények hordozói, melyek az írásban rejlő képi világok felfedezésére hívnak.

Jakatics-Szabó Veronika (1983) festészetének központi témája az urbánus terek és lakóinak ábrázolása. Olvasónapló című kiállításán a városi létezés egyik elhagyhatatlan elemét, az olvasást, a szövegekhez és könyvekhez való viszonyt dolgozza fel. A művész nemcsak új témát vet fel, de új médiumokat is birtokba vesz: kifejezetten a kiállításra készült mozgóképek és könyvobjektek is gazdagítják a kifejezésmódjait.