2019. február 22. péntek
Gerzson
Koszta József Múzeum - Szentes
 |
Cím: 6600, Szentes Kossuth tér 1.
Telefonszám: (30) 605-4680
E-mail: latogato@kosztamuzeum.hu
Nyitva tartás: K-P 10-17, Szo-V 10-18
Ettől eltérő időpontban bejelentkezés alapján. Felhívjuk látogatóink figyelmét, hogy a múzeum pénztára hétköznap 16.30-kor, hétvégén 17.30 órakor zár! |
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
|
Belépő felnőtteknek
|
1500 HUF
|
|
|
Belépő felnőtteknek
(Szentesi lakhellyel rendelkezőknek)
|
1000 HUF
|
|
|
Belépő diákoknak
|
1200 HUF
|
|
|
Belépő diákoknak
(Szentesi lakhellyel rendelkezőknek)
|
500 HUF
|
|
|
Csoportos belépő diákoknak
(10 főtől)
|
1100 HUF
|
|
|
Belépő nyugdíjasoknak
|
1200 HUF
|
|
|
Belépő nyugdíjasoknak
(Szentesi lakhellyel rendelkezőknek)
|
500 HUF
|
|
|
Belépő családoknak
(2 felnőtt + 3 gyermek)
|
4800 HUF
|
/ család
|
|
Programjegy
(Múzeumpedagógiai foglalkozásra)
|
250 HUF
|
|
|
Programjegy
(Múzeumpedagógiai foglalkozásra, bérlettel nem rendelkezőknek)
|
450 HUF
|
|
|
Tárlatvezetés magyar nyelven
|
3500 HUF
|
|
|
Fotó
|
500 HUF
|
|
|
Videó
|
500 HUF
|
A "Céhek, iparosok, segédek. Mesterségek Szentesen." című állandó néprajzi kiállítás a város kézművességéről próbál áttekintést adni a munkaeszközökön, valamint az írásos és a tárgyi emlékeken keresztül.
A 18. században Szentesen három céh működött. Az 1828-as összeírás a településen 30 szakma képviselőit tüntette fel. Legnagyobb számban a csizmadiák, a takácsok, a kovácsok, a kerékgyártók, a szűcsök, a tímárok és a molnárok képviseltették magukat. Szentes zömében mezőgazdaságból élő népességének elenyésző hányadát alkották a kézművesek, akik létszámukat tekintve nem játszottak fontos szerepet a település életében, ám a helyi iparcikkszükségletek kielégítésében kitüntetett hely illette meg őket.
Gazdagnak mondható a szentesi céhekhez és ipartársulatokhoz kötődő tárgyak, írásos dokumentumok gyűjteménye, amely a közösségek mindennapjairól, szokásairól hordoznak alapvető ismereteket. Új korszak kezdődik a helyi iparosság történetében az 1870-es évekkel, amikor törvényi szabályozás született a céhek megszüntetéséről és az ipartestületek megalakításáról.
A kiállító teremben a céhes és az ipartársulati emlékanyag megtekintését követően képzeletbeli utazást tehetünk a mesterségek utcájában, ahol bepillantást nyerhetünk a szentesi iparosok (takács, mézeskalácsos, gyertyaöntő, talicskás, bognár, kovács, szűcs, szíjgyártó, kádár, korsós, cipész) által használt szerszámok és munkaeszközök sokszínű világába.
A 18. században Szentesen három céh működött. Az 1828-as összeírás a településen 30 szakma képviselőit tüntette fel. Legnagyobb számban a csizmadiák, a takácsok, a kovácsok, a kerékgyártók, a szűcsök, a tímárok és a molnárok képviseltették magukat. Szentes zömében mezőgazdaságból élő népességének elenyésző hányadát alkották a kézművesek, akik létszámukat tekintve nem játszottak fontos szerepet a település életében, ám a helyi iparcikkszükségletek kielégítésében kitüntetett hely illette meg őket.
Gazdagnak mondható a szentesi céhekhez és ipartársulatokhoz kötődő tárgyak, írásos dokumentumok gyűjteménye, amely a közösségek mindennapjairól, szokásairól hordoznak alapvető ismereteket. Új korszak kezdődik a helyi iparosság történetében az 1870-es évekkel, amikor törvényi szabályozás született a céhek megszüntetéséről és az ipartestületek megalakításáról.
A kiállító teremben a céhes és az ipartársulati emlékanyag megtekintését követően képzeletbeli utazást tehetünk a mesterségek utcájában, ahol bepillantást nyerhetünk a szentesi iparosok (takács, mézeskalácsos, gyertyaöntő, talicskás, bognár, kovács, szűcs, szíjgyártó, kádár, korsós, cipész) által használt szerszámok és munkaeszközök sokszínű világába.
|
|
