Koszta József (Brassó, 1861 - Budapest, 1949) 1917-ben rendezhette meg első önálló kiállítását (Ernst Múzeum, Budapest), amely meghozta számára a régóta áhított szakmai és anyagi sikert. Az addig sokszor igen nehéz körülmények között élő művész 1920-as második önálló kiállítása után (szintén az Ernst Múzeumban) szimbolikusan és praktikusan is megtalálta helyét Szentesen.

A folyosón rendezett kiállítás két nagy tematikai egység köré szerveződik. A város településszerkezetében bekövetkezett változások ismertetését követően bemutatja a városrészek sokszínű világát, majd egy szentesi ház helyiségeit járhatjuk végig képzeletben.

A "Céhek, iparosok, segédek. Mesterségek Szentesen." című állandó néprajzi kiállítás a város kézművességéről próbál áttekintést adni a munkaeszközökön, valamint az írásos és a tárgyi emlékeken keresztül.

Állandó kiállítás formájában ismerkedhet meg az érdeklődő Szentes képzőművészetével, amely a városból elszármazó vagy helyben alkotó festők, grafikusok, szobrászok műveiből ad némi ízelítőt.

A"Legelők, szántók, vadvizek. Gazdálkodás a szentesi határban." című kiállítás az ártéri haszonvételi formák és a vízi közlekedés ismertetésével indul, megpróbál áttekintést adni a paraszti gazdálkodás időben és térben változó formáiról. 150-200 évvel ezelőtt a szentesi ember a maitól eltérő természeti viszonyok között élte mindennapjait.

Felgyő–Kettőshalmi-dűlő, Forgó-tanya régészeti lelőhely egy közel 30 hektár kiterjedésű dombháton helyezkedik el.

A szentesi fejfákkal kapcsolatos legkorábbi adatok a 19. század elejéről származnak. Kiss Bálint szentesi református lelkész 1820-as években született leírása szerint, a fejfa akkori neve főtől való fa. Általában a halott nevét és halálának idejét vésték rá.

A tervezett tárlatok közül az első a Szentes város évszázadai címet viseli, és 2006. március 15-én nyílt meg. A szűkebb pátria ezeréves történetét két forráscsoport, az írásos dokumentumok és a tárgyak sikeres ötvözésével mutatja be főként hagyományos vitrinekben.

A szobrászok közül kiemelkedik Koncz Antal, aki portrészobraival, érmeivel és zsánerplasztikáival nagy elismerést ért el a szentesi és a környező városok műértő közönségénél. Drahos István a magyarság mondavilágából merítette műveinek témáit, a tollrajz és a rézkarc műfaja után a fametszet, az exlibris világában ért el hazai és nemzetközi sikereket.

A megyeházi kiállításokat a folyosón bemutatásra kerülő történelmi arcképcsarnok vezeti be, amely a városhoz kötődő jeles személyiségek portréit vonultatja fel.