A folyosón rendezett kiállítás két nagy tematikai egység köré szerveződik. A város településszerkezetében bekövetkezett változások ismertetését követően bemutatja a városrészek sokszínű világát, majd egy szentesi ház helyiségeit járhatjuk végig képzeletben. Szentes bel- és külterülete az Alföld mezővárosaihoz hasonló képet mutatott a 20. század utolsó néhány évtizedéig, amikor is döntő változások következtek be nemcsak a település szerkezetében, hanem külső megjelenésében is.

A városrészek sajátos színfoltját jelentették a mezővárosi életnek, hiszen gyakran eltérő vallású és vagyoni helyzetű népességnek nyújtottak otthont. A felekezeti különbségek a lakóhely szerinti elkülönüléssel párosulva sok esetben sajátos kisközösségekké szervezték az egyébként egységesnek tűnő helyi társadalmat. A Felsőpárton zömében református, a Kisérben katolikus családok éltek, az Alsópárt vallási szempontból vegyes lakosságú volt.

A két világháború között a népesség növekedésével újabb városrészek jöttek létre, amelyeket munkástelepeknek neveztek. A 18-19. század folyamán a település határában tanyák épültek, ahova a családok egy része ki is költözött. Szentes lakossága a 17. század folyamán tért át a református hitre, a katolikusok beköltözése a 18. században indult meg a Harruckern család kezdeményezésére.

Az első evangélikusok a 18. század közepén tűnnek fel, számuk azonban nem volt jelentős. A görögök a mai Észak-Görögország területéről érkeztek a városba. 1784-ben megalakították önálló egyházközségüket, templomukat 1786. december 8-án szentelték fel. A zsidók a görögökhöz hasonlóan fontos szerepet játszottak a kereskedelemben, hiszen kocsmákat, vendéglőket üzemeltettek, a rév, a vám, a halászati és a vadászati jog haszonbérlésével foglalkoztak.