A "Céhek, iparosok, segédek. Mesterségek Szentesen." című állandó néprajzi kiállítás a város kézművességéről próbál áttekintést adni a munkaeszközökön, valamint az írásos és a tárgyi emlékeken keresztül.

A 18. században Szentesen három céh működött. Az 1828-as összeírás a településen 30 szakma képviselőit tüntette fel. Legnagyobb számban a csizmadiák, a takácsok, a kovácsok, a kerékgyártók, a szűcsök, a tímárok és a molnárok képviseltették magukat. Szentes zömében mezőgazdaságból élő népességének elenyésző hányadát alkották a kézművesek, akik létszámukat tekintve nem játszottak fontos szerepet a település életében, ám a helyi iparcikkszükségletek kielégítésében kitüntetett hely illette meg őket.

Gazdagnak mondható a szentesi céhekhez és ipartársulatokhoz kötődő tárgyak, írásos dokumentumok gyűjteménye, amely a közösségek mindennapjairól, szokásairól hordoznak alapvető ismereteket. Új korszak kezdődik a helyi iparosság történetében az 1870-es évekkel, amikor törvényi szabályozás született a céhek megszüntetéséről és az ipartestületek megalakításáról.

A kiállító teremben a céhes és az ipartársulati emlékanyag megtekintését követően képzeletbeli utazást tehetünk a mesterségek utcájában, ahol bepillantást nyerhetünk a szentesi iparosok (takács, mézeskalácsos, gyertyaöntő, talicskás, bognár, kovács, szűcs, szíjgyártó, kádár, korsós, cipész) által használt szerszámok és munkaeszközök sokszínű világába.