A Tájház állandó kiállításon mutatja be a Bátára jellemző XIX. századvégi portát: a lakóházat teljes berendezéssel, a falu lakóinak megélhetését biztosító földműveléshez, szőlőtermesztéshez, halászathoz szükséges munkaeszközöket, valamint a famegmunkáláshoz, kovácsoláshoz használt szerszámokat; továbbá a helyi népviseletet, a népi díszítőművészet különböző területeinek alkotásait: szőtteseket, hímzett főkötőket, varrott csipkével díszített alsószoknyákat, viaszos írott tojást.

A tisztaszobában vetett ágy, kelengyés láda 1867-ből, szekrények 1872-ből, tükör, bölcső, asztal székek, valamint eredeti ünnepi népviseletbe öltöztetett bábuk: menyasszony vőlegény, vendéghívó fiú, anya gyermekével, és nagylány tekinthető meg. A "fojtott" konyhában fiókos szekrény ("sublót"), tükör, református és katolikus menyecske ünnepi viselete, illetve mátkatál látható.

A nyitott kéményes konyhában kemence, rakott tűzhely, fazekas deszka cserép- és vasedényekkel, valamint egy öregember - hétköznapi vászon viseletben - láthatók. A kamrában, mely egyben padlásfeljáró is, lisztes láda, véka, "toboz", "lugzó", mángorló, szúnyogháló, illetve kender feldolgozásához szükséges eszközök: törő, tiloló, gereben kerül bemutatásra.


Sárköz a magyar népművészeti hagyománykincs egyik leggazdagabb központja. A lakosság viszonylag jómódú volt, ezért pompás népviselet fejlődött ki, amely számos lehetőséget adott a díszes szőttesek, rojtkötések, csipkevarrások, hímzések kialakulására. A bátai népviseletben tükröződik, hogy a lakosság a többi sárközi településtől eltérően túlnyomórészt katolikus vallású.

A Tájház igen gazdag textil anyagot mutat be. A többi sárközi településhez hasonlóan itt is készült mütyürkehímzéssel parittyafőkötő, s télen szinte minden házban szőttek abroszt: rozmaringos, makkos, madaras, csillagos, kerekrózsás mintával, valamint vásznat, rongyszőnyeget is készítettek.

A sárközi települések közül csak Bátára jellemző díszítőművészeti ág a "pöndőkötés". A bátai pöndőkötés a tűvel varrott csipkék kategóriájába tartozik, a vászonszélek összeállításánál alkalmazták. Említést érdemel még a hálókötés, mellyel a halász szerszámok: háló, varsa, tapogató készültek.

A kiállított munkaeszközök között figyelemre méltó az 1851-ben készült faragott szőlőprés és az egyetlen fatörzsből kifaragott szőlőtaposó kád.