Szerteágazó kapcsolatai az Erdélyi Fejedelemséggel, XIV. Lajos francia királlyal, a velencei doge-val, a pápával, vagy János Fülöp mainzi érsekkel, a Rajnai Liga elnökével mind a törökellenes harcokban való összefogás célját szolgálták. 1663-64-ben e harcok egyik vezetője volt, kiváló hadvezéri képességeinek köszönhetően számos katonai sikert ért el. A vasvári békét követően politikai elképzeléseinek átalakítását látta szükségesnek, ebben azonban megakadályozta vadászaton bekövetkezett korai, tragikus halála.

A 17. század egyik legkiválóbb politikusát, költőjét és hadvezérét számos ábrázolás örökítette meg. Ez a nagyméretű, egész alakos portréja a Batthyány család ősgalériájának képeivel együtt került 1895-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának gyűjteményébe. Mivel a Zrínyi árvákról – Miklósról és Péterről – eleinte Batthyány Ferencné gondoskodott, akinek fia, Batthyány Ádám később a költő barátja és politikai társa volt, kézenfekvő a magyarázat arra, miért lehetett a családi ősgaléria darabja Zrínyi Miklós arcmása. Az előképe valószínűleg egy, a Zrínyi család tulajdonában lévő festmény lehetett, s több grafikai változatát is ismerjük. Az archaikus beállítás, a sötét színek, a háttér drapériája, a viselet mind a legkorábbi ősgaléria portrék jellegzetességeit idézik.

A festmény nem tartozik a közismert és sokat reprodukált Zrínyi Miklós ábrázolások közé, keletkezését és történetét tekintve azonban 17. századi portré emlékeink fontos darabja.