Györgyi Giergl Alajos a Czóbel-gyermekeket ábrázoló képét feltehetőleg a nagybirtokos család Szabolcs megyei, anarcsi klasszicista kúriájában tartózkodva festette meg. Bár a kép keletkezési ideje már a század második felére esik, stílusa és megoldásai a megelőző fél évszázad biedermeier csoportképeit idézik.

A festményen látható gyermekek közül Czóbel Minka (1855-1947) lett a legismertebb. Körbe utazta az európai országokat, Párizsban a Sorbonne-on is hallgatott előadásokat. Hazatértét követően családjának anyagi helyzet megrendült, így a 20. század első felében szülőfalujában élt.

Sógora, Mednyánszky László festő biztatására kezdett el írni, 1890-ben jelent meg első verseskötete Nyírfa lombok címmel, ezt követte a kilencvenes években szinte évente egy-egy újabb kötet. A francia szimbolizmus hatott rá, kortársai nagyra értékelték líráját. Prózai műveit szintén az 1890-es évektől egészen haláláig jelentette meg, egyetlen drámáját éppen a századforduló évében fejezte be. Francia, angol és német nyelvű irodalmi művek műfordításain is dolgozott folyamatosan, s nagy kár, hogy a magyar irodalomtörténet mára jószerivel elfeledett alkotója lett.


A velencei festészet hatása alatt

A festő Giergl Alajos pesti ötvös, ezüstműves legidősebb fia, apja műhelyében először ötvösséget tanult, majd Pesky József festő magántanítványa lett. Képzését a bécsi Képzőművészeti Akadémián folytatta, mesterével, Karl Rahllal együtt utazott itáliai tanulmányútra, ahol a legjelentősebb hatást a velencei festészet gyakorolta rá. Hazatérése után elsősorban portrékat festett, de számos életkép is származik tőle.

Egy ideig arisztokrata családok vidéki kastélyaiban vendégeskedve készítette el a vendéglátó családok tagjainak képmásait. Történelmi eseményeket, és vallási témájú képeket is festett. A Pesti Műegylet kiállításain rendszeresen bemutatta műveit.

Első felesége 1854-ben meghalt, két gyermekük közül Györgyi Géza jeles építész lett. Második házasságából született két fia közül Györgyi Kálmán a Fővárosi Iparrajziskola tanára, 1904-ben az Országos Iparművészeti Társulat titkára, majd igazgatója lett, a Társulat folyóiratának, a Magyar Iparművészetnek indulásától (1897) főmunkatársa, majd 1907-től haláláig felelős szerkesztője volt.