Esterházy Antal kuruc tábornagy (1676-1722) az Esterházy család grófi ága alapítójának, Esterházy Ferenc kapitánynak és Thököly Katának volt gyermeke, Thököly Imre unokaöccse.

Esterházy Pál nádor udvarában nevelkedett, majd belépett a császári hadseregbe. Első felesége, Erdődy Julianna korai halálát követően Nigrelli Mária Anna grófnőt vette feleségül, akinek apja császári táborszernagy volt. Apját követte a katonai pályán, 1697-től kapitányi rangban harcolt a török ellen. 1698-ban fogságba esett a felszabadító háború során és egy év múlva szabadult csak a konstantinápolyi Héttorony börtönéből, mint annak utolsó magyar rabja.

1703-ban Komárom vármegye főispánja és Pápa várkapitánya lett. Bár kezdetben a kurucok ellen harcolt, 1704-ben csatlakozott II. Rákóczi Ferenc szabadságharcához és a fejedelem nevezte ki tábornaggyá. A szabadságharc évei alatt számos csatában győzedelmeskedett, 1706-ban Stahremberg Miksa csapait megverve Bécs közelébe jutott. 1717-ben az utolsó tatárjárásnak nevezett erdélyi krími tatár betörés részese volt kuruc csapatával. Rákóczit követte a száműzetésbe, Lengyelországba (ahol második felesége elhunyt), majd Rodostóba, ott is halt meg a pestisjárvány áldozataként. Hamvait Rákóczi hamvaival együtt 1906-ban szállították haza és helyezték el a kassai Szent Erzsébet székesegyházban.


Ez a kép a pápai Eszterházy kastély ősgalériájának, az egyik legjelentősebb, csaknem teljességében ránk maradt magyarországi családi portrésorozatnak volt része, s ahogy a felirata jelzi, fogadalmi kép. A szülők a gyermek védőszentjének támogatását megszerzendő ferences csuhában festették le (Padovai Szt. Antal ferences szerzetes volt), s mint a püspökportrékon, feszület áll az asztalon. A festmény egyéb tekintetben az ősgaléria portrétípus jellegzetes példája.

A felnőttkorában megfestett ősgaléria képmása is ránk maradt, amelyen díszes öltözékben, buzogánnyal a kezében látható. Mindkét olajfestmény a Veszélyeztetett Magángyűjtemények Miniszteri Biztossága révén került be a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának gyűjteményébe 1953-ban.