Somogy megye eddig ismert első honfoglaló nemzetségének, a Bő nemzetségnek központját templomokkal, temetőkkel és falurészekkel együtt 1979–1999 között tárta föl Bodrog–Alsó-Bűn a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága dr. Magyar Kálmán régész-történész vezetésével.

1999-ben a Bodrog–Alsó-Bű Temető-dűlőjében – Magyar Kálmán Gömöri Jánossal együtt – határozták meg a 10. század első feléből származó, 43 kohóból és 2 kenyérsütő kemencéből álló vaskohászati műhelyt.

Többhónapos munkájuk során 1999. március 24-én, a III. számú szelvény 11. és a 13. kohója között, 98 cm-es mélységben került elő a rovásírásos fúvókatöredék, több 9–10. századi hullámvonalas díszű kerámiatöredékkel együtt.

A fizikusok, Márton Péter (ELTE) archeomágneses és Szántó Zsuzsa (ATOMKI) C14-es vizsgálattal végezték el a leletek ún. fizikai keltezését. Azok korát mindketten legkésőbb a 10. század első felére helyezték.

Az agyagból kiégetett kis töredéken lévő négy határozott betűalakot: a székely írás f, az o, a na ligatúra és a k jeleként Vékony Gábor (ELTE) határozta meg. Szerinte ezek a fúnák, fújnék szöveg igei alakjának az olvasatát adják.

A másfél évtizede előkerült – sok vitát is keltő – leletet Gömöri János, Magyar Kálmán és Vékony Gábor régészek 1999. november 3-án, a Magyar Tudomány napján mutatták be Budapesten az Akadémiai Intézet előadótermében az MTA öt tagjából álló szakbizottságának.

Ezek alapján mondhatjuk el azt, hogy ennek a bűi feliratnak a 900 körüli jelentkezése a székely írás eddig ismert legkorábbi emléke.