Diénes Attila a hetvenes években induló erdélyi fiatal szobrászgeneráció egyik legtehetségesebb tagja, a MAMÜ és az Apolló Ifjúsági Kör egyik alapítója, akinek korai, kőből és fából készített monumentális művein az újkőkori bálványok hatása csakúgy fellelhető, mint a népi tárgykultúra növényi ornamentikát vagy antropomorf elemeket alkalmazó motívumkincse.

Különböző korszakaiban hol az egyiptomi portrészobrászat, hol a görög formavilág, hol pedig a drapériát kedvelő virtuóz barokk stílus tanulságai hatnak rá, ugyanakkor konstruktív elemekből kiinduló, egyensúlyra törekvő dinamikus kompozíciói is - amelyek korai, metafizikus festészeti kísérleteinek későbbi továbbgondolásai - mutatják, hogy a huszadik század szobrászati kísérleteit saját formavilágán belül éli és valósítja meg.

Polihisztor, fortélyos kézműves és leleményes ezermester bravúros formázási készséggel, amelyet figuratív, saját öntőműhelyében készített művei képviselnek. Ugyanakkor absztraháló képessége hol elvont, matematikai képletek térben megjelenő formáiból létrehozott együttesek alkotására ösztönzik, hol más területen, enterieurök és egységes arculatú bútor-, fotelkollekciók készítésére. Különböző korszakaiban létrehozott műtárgyegyüttesei egy hallatlanul izgalmas művészpálya egyes állomásainak reprezentatív alkotásai. Köztéren felállított plasztikái is formára irányuló tehetségéről tanúskodnak.

A művészpálya korai korszakában az 1970-es, 80-as években készült, 'haut lisse' technikával leszövetett nagyméretű textilkompozíciói mutatják, hogy számára milyen könnyedén megvalósítható az átjárás sík- és térbeli alakzatok között.

Sok mű szerepeltetésére csupán műtárgyfotó-együttesek bemutatásával van mód.

A két évtizede Magyarpolányban élő művész munkásságát bemutató reprezentatív tárlat régi adósságnak kíván eleget tenni.