Amikor a Hősök Kapuját az 1930-as évek közepén megépítették, ugyanekkor több, a múltat idéző, a múltat emlékként felhasználó épület és emlékmű is született. Ekkor alkották meg a veszprémi szimbólummá váló Szent István Völgyhidat a kor modern technikai vívmányait hirdetve. Ekkor kezdték építeni Árpád-házi Szent (ekkor még csak Boldog) Margit tiszteletére a „Margit-templomot”, nem megfeledkezve a nevelkedése színhelyéül szolgáló Margit-romok megújításáról. De ekkor állították fel a várhegy végén, a kilátást látványával is meghatározó szoborpárt, Szent István és Boldog Gizella emlékművét. A várhegy elején pedig ekkor húzták fel a Hősök Kapuját, elsődlegesen a világháború áldozatainak, de nem utolsó sorban minden korábbi „honvédőnek” szentelve.

Ha a várhegy végéről, a Benedek-hegy tetejéről kitekintünk, Északra a Bakony-hegység sziluettjét pillanthatjuk meg. Keletre a Margit-templom kissé aránytalan épülete jelölődik meg; Nyugatra a jövőt hirdető Völgy-híd, mellettünk és a várhegy alatt a „királynéi város” lokális legendákkal telített városrészei állnak. Ebben a jelentéssel behálózott, a múlt által felszabdalt térben a Hősök Kapuja különös szerephez jut. Egyszerre lesz a régmúlt kapuja (talán a török kori várvédőkre is emlékezve) és a közelmúlt (a világháborúk) hőseinek emlékműve.

Ez a nem szokványos emlékmű – jellemző módon – azt az illúziót kelti, hogy talán már korábban is itt állt, „már régóta” felépült, vagyis, hogy a középkori és a törökkori vár szerves része volt.

Ezek a nem titkolt szándékok rajzolták körül, határozták meg és építettek fel a Hősök Kapuja környezetét. Kiállításunk erről és magáról kapuról, annak emlékezetéről szól. Értelmezhetjük e kaput a vár és a honvédők általában vett emlékjeleként, de az I. világháború hőseinek konkrét emlékműveként is.

A kapu a várhegy bejárata, de egyben szimbolikus belépő a középkori és a barokk Veszprém virtuális tereihez is. Ez a várbeli „tér” jelentésekkel telített, szemben az olyan helyekkel, ami bárhol máshol előfordulhatna. Ez az a „hely”, ami máshol nincs, szemben azzal a hellyel, ami akárhol lehetne. Olyan „hely”, ahonnan a Veszprémbe látogató vendég, emlékeket szeretne „elvinni”; amit minden „őslakos” vagy azzá váló veszprémi szeretne magáénak érezni, otthonaként belakni.

Veszprém talán a Hősök Kapuján keresztül nézve is olyan „hely”, ami a különlegesség illúzióját hordozza: legalább is távol áll a „nem hely” kategóriájától. A kiállítás ezt az érzést kívánja felerősíteni, az elhalványult jelentéseket pedig újrarajzolni.