A kiállítás címe, amelyet Kristián Németh egyik művéből kölcsönöztek a kurátorok, egy politikai és etikai állítás. Azt állítja, hogy a szabadságon, a kritikai tudatosságon és a hatalmi struktúrák megkérdőjelezésének bátorságán alapuló művészet nem érhet véget. Az ismét teret hódító ideológiai nyomás, kulturális cenzúra és az intézményi autonómia kiüresedése idején a „nincs vége” gondolata a bezárás, az elhallgattatás és a történelmi amnézia elleni állásfoglalássá válik. A gyűjtemény több művében a visszatérő határtalanság, a folytonosság és a ciklikus visszatérés motívumai finom ellenpontot képeznek.

A kurátori koncepció a generációk közötti párbeszéden és kölcsönhatáson alapul. A különböző korú művészek alkotásai párba, illetve hármas egységekbe rendezve láthatóak, nem az egymásra hatás vagy a stílusbeli folytonosság illusztrálása céljából, hanem annak érdekében, hogy a néző jobban érzékelhesse a művek közötti párbeszédet, a feszültséget és a szolidaritást. A látszólagos formai vagy ideológiai ellentétek gyakran közös aggályokat tárnak fel. E szorongások fókuszában a test, mint a politikai felirat helyszíne, a nyom mint az élettapasztalat bizonyítéka és a transzcendencia mint a belső szabadság stratégiája külső kényszerhelyzetben, az emlékezet mint az ellenállás formája áll.

A lineáris kronológia és a berögzült stíluskategóriák elutasításával a kiállítás topológiai megközelítést alkalmaz. A művészetet relációs mezőként értelmezi, amelynek alapvető értékei – a kifejezés szabadsága, az etikai álláspont és a kritikai képzelőerő – a torzítás, elmozdulás vagy elnyomás ellenére is megmaradnak. A neoavantgárd tehát nem történeti stílusként, hanem olyan gondolkodásmódként jelenik meg, amely továbbra is hatással van a kortárs művészet konceptuális, intermediális, feminista, ökológiai és aktivista pozícióira.

A Végül nem lesz vége / In the End There Will Be No End című kiállítás igazolja a művészetnek azt a képességét, hogy a szabadság, a kritika és az etikai képzelet tereként szolgál. A polarizáció, a kulturális bizonytalanság és a történelemmel való visszaélés kortárs légkörében a kiállítás hangsúlyozza, hogy a világos álláspontot képviselő művészet nem tűnik el. Alkalmazkodik, túlél és továbbra is megszólal. Nem lesz vége, mert a művészi szabadság iránti igénynek soha nincs vége.

Az Art Fond gyűjteményről

Az Art Fond Collection egy nonprofit kortárs képzőművészeti magángyűjtemény, amely gyűjtési és kulturális projektként jött létre több mint tíz évvel ezelőtt. Fő célja a szlovákiai, tágabban pedig a kelet-közép-európai művészet legfontosabb irányzatainak gyűjtése, megőrzése és bemutatása 1960-tól napjainkig. A magángyűjtemény olyan műalkotásokat őriz, amelyek gyakran a hivatalos struktúrákon kívül jöttek létre, és továbbra is támogatja azokat a művészeti gyakorlatokat, amelyek megkérdőjelezik az uralkodó narratívákat és normatív kereteket.

Az ART FOND COLLECTION az eltelt évek alatt független platformmá fejlődött a folyamatos kurátori gyakorlat, az együttműködés, valamint a művészek és a művészeti szcéna iránti elkötelezettsége révén.

Kurátorok: Katarína Bajcurová és Lucia Gregorová Stach

A kiállítás a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum és a pozsonyi Art Fond Gyűjtemény szervezésében valósul meg, együttműködésben a Szlovák Tudományos Akadémia Művészeti Kutatóközpontjával.



Kiállító művészek:

Milan Adamčiak, Peter Bartoš, Juraj Bartusz, Maria Bartuszová, Milan Dobeš, Andrej Dúbravský, Svetlana Fialová, Stano Filko, Daniel Fischer, Martin Gerboc, Milan Grygar, Vladimír Havrilla, Jozef Jankovič, Magdaléna Jetelová, Peter Kalmus, Igor Kalný, Kryštof Kintera, Michal Kern, Július Koller, Milan Knížák, Matej Krén, Jaroslav Kyša, Otis Laubert, Denisa Lehocká, Karel Malich, Juraj Meliš, Alex Mlynárčik, Ilona Németh, Kristián Németh, Roman Ondak, Štefan Papčo, Emília Rigová/Bari Raklori, Peter Roller, Rudolf Sikora, Ivana Šáteková, Erik Šille, Lucia Tallová, Dezider Tóth/Monogramista T.D, Jana Želibská